Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 13. szám - Lakásreform és községi telekpolitika. 1. [r.]

398 Munkásügyi Szemle Önök okulhatnak első sorban azokon a keserves tapasztalatokon, amelyeket hatalmas és szép fővárosunk az iparosodás folyamán a lakás­és telekpolitika terén szerzett. A főváros nagyarányú fejlődése abban a korszakban indult meg, amikor még szerte az egész világon, a gazdasági élet minden terére nézve az egyéni szabad verseny, magyarán »aki birja, az marja« elvét érvényesítették. Abban az időben még nem volt a város­építés terén sem elismerve az az elv, hogy a községi kormányzatnak fel­adata, a szántóföldek vásárlásától és felosztásától kezdve, végig a házak és lakások építésének egész genezisén azon őrködni, hogy a lakóközön­ség egésze mentől olcsóbban és mentől egészségesebben lakjék. A székesfőváros tulajdonképeni szabályozó terv híján olyan sablonos utcafelosztás alapján fejlődött, amely mindenütt körülbelül egyformán széles utcákat és rendkívül mély háztelkeket hasított ki és evvel a világ legegész­ségtelenebb, legészszerűtlenebb bérkaszárnya-typusát tette a fővárosnak a kültelkeken is uralkodó házformájává. Ez a házforma nemcsak a legegész­ségtelenebb, de a legdrágább is, mivel a telek és házüzérkedésre a legtöbb tápot szolgáltatja. Ehhez járult a Bécs városától a hetvenes években átvett építési szabályzat, amely pl. Berlin városával szemben az építési költsége­ket felesleges módon 20°/o-kal fokozza. Ez a szabályzat a telkek mini­mális nagyságát a külső városrészekben oly magasan szabta meg, hogy a kisházak, nevezetesen családi házak építését a kevésbé jómódú lakosság számára egyenesen kizárta. Végül a főváros a maga nagy telekállományával a közhasznú lakásépítést észszerű formában nem támogatta. A telekárak felhajtására törekvő üzérkedést nem is igyekezett ellensúlyozni, sőt a telkek helytelen elidegenítésével sokszor még tápot is adott neki. önök tudják, hogy jelenleg a székesfővárosnak mily hatalmas építő­tevékenységet kell kifejtenie avégből, hogy a kizárólagos bérkaszárnya­rendszer mellett bekövetkezett szélső lakásínségen segítsen és a lehető­séghez képest ellensúlyozza az egészségtelen lakásviszonyokat és az uzsoraszerű lakásbéreket. A székesfőváros hátósága teljesen tisztában van avval, hogy ez a nagy lakásépítési akció csak kisegítő rendszabály, nem intézményes lakásreform, mivel maga is jórészt kénytelen a városépítésnek eddigi hibás intézményes alapjain végbemenni. Ezért vette Bárczy István polgármester kezébe a városszabályzó tervnek, az építési szabályzatnak és a közvetlen községi telekpolitikának a reformját is. Lakás- és telepedés­ügyünk e nagy közigazgatási és közgazdasági alapjaira és azoknak a lakás­reform érdekében való kiépítésére kívánom tehát előadásomban a figyel­müket felhívni. Aki az Önök városának a látóképét a lakásreformer szemüvegén keresztül pillantja meg, az azonnal örömmel fogja megállapítani, hogy itt a régi magyar nemzeti házforma, az egy- és kétcsaládos kisház, habár jó­részt mint bérlakások színhelye, még mindig uralkodik. Kövessenek el mindent abban az irányban, hogy a kisház maradjon a jövőben is Debrecen uralkodó lakásmódja. Ebben a felhívásban foglal­hatom össze a lakásreform vezérelvét. E vezérelv mellett eltörpül minden részletes rendszabály, beleértve a községi vagy közhasznú munkáslakások épí­tését is. Ne vezettessék magukat félre a külső látszattól, attól a nagyvárosias­kodó hóborttól, amely a kisebb városok lakóit arra csábítja, hogy a magas bérkaszárnyák szaporodásán mérjék városuk fejlődését. Mert miként az egyént a nagyzási hóbort nem emeli, hanem gyakran nevetségessé teszi, azonképen a községeket fejlődésükben akaszthatja meg az, ha a nagy­városoknak az individualizmus túlhajtásaiként jelentkező kinövéseit akarják utánozni. Az iparvállalatokért folytatott versenyben azok a városok fognak — ceteris paribus — győzni, amelyek a lakosságnak olcsóbb és egész­ségesebb lakásmódot, a gyártelepeknek olcsóbb telkeket tudnak biztosítani. A kisházak erkölcsi és egészségügyi fölénye a soklakásos bérház fölött annyira kétségtelen, hogy azt a fejlődő külső városrészekben még

Next

/
Oldalképek
Tartalom