Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 12. szám - A teljes munkahozadékhoz való jog

376 Munkásügyi Szemle SZEMLE. MUNKÁSDIZTOSÍTÁS. A gépgyárak kiküldött gépészeinek balesetbiztosítási jogállása az eladott gépek üzembe helyezésének idejében. írta : Dr. Schulcz Ágost, ministeri osztálytanácsos, bíró. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal legutóbb meghozott egyik ítélete a gépgyáraknak egyáltalában elterjedt, de végzetesen veszedelmes gyakorlatára derített fényt. A gépgyárak általános szokása a gépek vevőihez az eladott gépek üzembehelyezése végett a gépgyár alkalmazottai közül gépészeket »átengedni«. Ez az átengedés azonban az említett ítéletből kitűnően úgy történik, hogy a gépésznek kiadják fizetését, munkakönyvét, kijelentik őt a munkásbiztosító pénztárból s adnak kezébe egy kitöltött blanquettán marsrutát, mely szerint ő a gépek üzembe helyezésének idejére a gép megrendelőjétől kapja fizetését és általa biztosítandó. így nyilvánvaló, hogy a gépész a gépgyár alkalmaztatásából kiválik. Ha a vevő mezőgazda, ami sok ezerszer az eset, akkor az így kiküldött gépész addig, mig a gépek üzembe helyezésével foglalkozik, mezőgazdasági alkalmazott. Annak dacára az, hogy különben tizenhárom próbás ipari, gyári munkás a gépgyári vállalat érdekében van kiküldve, a vevő mezőgazdaságában a gépgyár érdekét, — melynek ő ott az egyetlen exponense, — szolgálja, sőt sokszorta inkább teszi ezt ott, mint tette a gyárban, ahol felügyelet alatt részmunkát végzett. Hiszen a gépgyár egész üzletének sikere, épp az ő működésétől függ, mert a gépek alkalmazhatósága, beválása, próbája az ő munkáján múlik. Többnyire vissza is veszi a kiküldött gépészt a gépgyár. Már pedig azzal, hogy mezőgazdasági alkalmazottá vált a gépész, baleseti kártalanítási jogállása, — avagy helyesebben a kártalanítás anyagi esélyei, — tekintetében korábbi helyzetéhez képest szinte vogelfreiá vált. Mert mi a helyzete ? Vagy eleget tesz a mezőgazdaság birtokosa az 1902. évi XIV. t.-c. 26. §-ának és az 1907. évi XIX. t.-c. 3. §-a utolsóelőtti bekezdésének és biztosítja őt az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárnál, s ekkor ez a pénztár ad baleset esetében segélyt, a mezőgazdasági üzemtulajdonosa, ritka esetet kivéve, mentesül a baleseti kártalanítás kötezettségétől, — avagy elmulasztja azt a biztosítást s ekkor a fentebb jelzett második törvényes rendelkezés értelmében a balesetet szenvedett gépésznek teljes kártalanítással tartozik. így írásban jól fest a helyzet, mert hiszen mind a két esetben van kártalanítás (segély). Annál szomorúbb azonban ez a jogi helyzet a valóságban. Még teljes munkaképtelenség esetében is az országos gazdasági munkás- és cselédsegély-pénztár csak havi 10 korona segélyt ad, 50"/o-os munkaképesség-csökkenés határáig semmit. Halálos baleset esetében a hátramaradottak együttesen egyszer-mindenkorra 400 koronát kapnak. Ugyebár az 1907. évi XIX. t.-c. nyújtotta kártalanítással szemben szinte semmiség! Jogilag fényesebbnek látszik a helyzet — már t. i. az elszerencsétlenedett gépész baleseti kártalanítása tekintetében — a másik esetben, ha nem biztosít a mezőgazda, mert hisz a törvény ez esetre, ha nem is terheli a munkaadót gondatlanság, teljes kártalanítást ir elő. Tényleg azonban ez a még szomorúbb eset.