Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 11. szám - Szocziális biztosítás Angliában
364 Munkásügyi Szemle munkaképességcsökkenés és 374 korona évi javadalmazás alapján 145 korona 95 fillér évi, illetőleg 12 korona 16 fillér havi ideiglenes járadékot állapított meg. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság igénylőnek a pénztár határozata ellen irányuló felebbezése alapján, ugyancsak 374 korona évi javadalmazás figyelembevételével, mégis a munkaképességcsökkenésnek 70°/o-ban való megállapításával, a pénztár határozatával szemben 1908 március 15-ik napjától kezdve évi 157 korona 08 fillér, illetőleg havi 13 korona 09 fillér ideiglenes járadékot állapított meg. Ez az 1909 június 25-ik napján 1909 I. bal. 75/4. szám alatt hozott ítélet felebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Utóbb az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatósága 1909 november 29-ik napján 29.009/1909. szám alatt hozott határozatával igénylő állandó járadékát 1908 április 25-től kezdve és pedig évi 300 korona munkakeresmény és 70°/o-os munkaképességcsökkenés figyelembevételével, évi 126 korona, illetőleg havi 10 korona 56 fillér (helyesen havi 10 korona 50 fillér) összegben állapította meg azzal, hogy a budapesti munkásbiztosítási választott bíróság ítélete alapján kifizetett ideiglenes járadéki részletek beszámíttassanak. Igénylő ez ellen a határozat ellen irányuló felebbezésében teljes munkaképtelenségnek megfelelő járadék megítélését kérte. Az I. bíróság e kérelemnek helyt adott, a szintén elfogadott 300 korona évi munkakeresmény 60°/o-át évi járadékképen megítélte és e járadék fizetésének kezdőpontja gyanánt 1909. évi december hó 25-ik napját jelölte meg, kimondva egyszersmind azt is, hogy ez az ideiglenes járadék tárgyában hozott 1909 I. (bal) 75/4. számú ítélet hatályát nem érinti és ebből folyólag az országos pénztár határozatának az a kitétele, amely szerint a bírói ítéletben megítélt járadékrészleteket beszámítandóknak mondta ki, joghatálytalan. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár felebbezése egyedül a beszámítás mellőzését kimondó I. bírósági rendelkezés megváltoztatásának kérésére szorítkozik. A járadékigény kezdőpontját a felsőbíróság a t. 70. §-a 2. p. alapján a baleset napját követő 10 héten belül bekövetkezett gyógyulást és az ezzel megszűnt táppénzigényt követő napra, vagyis 1908 április 25-ik napjára tette. A felső bíróság ugyanis figyelemmel volt a m. kir. állami munkásbiztositási hivatal birói tanácsának 14. számú elvi határozatára is, amely indokoltan kifejti, hogy az állandó járadékra vonatkozó határozat hozatalakor a kártalanítási igény arra az időre is megvizsgálandó és a határozatnak arra az időre is ki kell terjeszkednie, amelyre az ideiglenes járadékot megállapító határozat szólott. Nem zárja ki ennek az elvnek a jelen esetben való alkalmazását az a körülmény, hogy az ideiglenes járadék tárgyában bírósági jogerős ítélet áll fönn. Az ítélet jogereje nem jelenti ugyanis azt, hogy annak rendelkezései minden irányban és egyéb jogviszonyokra is kiható, föltétlen hatállyal bírjanak. A jog az ítéletek jogerejét nemcsak alaki jogi (pl. pörbe nem vont harmadik személyek jogaival szemben), hanem anyagi jogi szabályokkal is korlátozhatja. Az az eset áll fönn akkor, ha az ítéletben odaítélt anyagi jogi jogosítvány bizonyos törvényes föltélelekkel, időhaíározmányokkal vagy más módon korlátozott. Az ily jogigényekre való tekintettel nyilvánvaló, hogy olyan pörök is vannak, amelyek nem végleges rend megállapítását, hanem az érvényesített jogigény természetéhez képest csak ideiglenes jogállapot létesítését célozzák. Példaképen szolgálhat a sommás birtokháborítási pörökkel létesített birtokvédelem, amely a feleket az ily pörben hozott jogerős ítélettel sem zárja el attól, hogy birtokjogaikat egymással szemben a birtok odaítélésére irányuló pör útján érvényesítsék, példaképen szolgálhat továbbá a házassági pörök során érvényesített tartási igény, amelyet a birói itéleí a pör érdemleges eldöntésével történő végleges vagyonjogi rendezésig ideiglenes hatállyal állapít meg. Ez az eset áll fenn a baleseti kártalanítási ideiglenes járadék tárgyában hozott ítélettel is, amelynek hatálya, az állandó járadék tárgyában hozott határozattal szemben nem lehet erősebb, mint magáé az ideiglenes járadék tárgyában hozott pénztári határozaté. Ha ugyanis anyagi jogi szempontból is megáll, hogy az állandó járadék tárgyában hozott határozatnak vissza kell nyúlni a járadék kezdő szakáig, úgy ennek az elvnek alkalmazását nem lehet mellőzni abban az esetben sem, ha az ideiglenes járadékot — különben is törvényes hatásköre túllépésével — bíróság ítélte meg. Egyébként meg kell jegyezni, hogy a birói cognitió függetlenséget, amelynek védelmére irányuló célzatát az I. bírósági ítélet kifejezi, a szóban levő kérdés egyáltalán nem is érinti.
