Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 11. szám - Szocziális biztosítás Angliában

362 Munkásügyi Szemle erre a célra készült lóvonati vasút segélyével; mivel az itt alkalmazott munkások tevékenysége magasságban túlmegy az őstermeléssel kapcsolatos munka körén és szállító, illetve fuvarozó munkásság jellegét ölti magára; mivel különben is az 1907. évi XIX. törvénycikk 1. §-ának 11. pontja és 3. §-ának 18. pontja a fuvarozásnál és szállításnál alkalmazottakat is mindkét biztosításra kötelezi: téves jogi felfogásból indult ki a felebbezési bíróság, midőn azzal a megokolással állapította meg azt, hogy a felperes munkásai nem esnek biztosító kötelezettség alá, mert a felperes mint őstermelő nem ipar vagy kereskedelmi vállalkozásszerűen termeli ki a saját ingatlanán termelt fát és szállítja azt a szóbanforgó munkások segélyével az ott létesített lóvasuton, mivel a fent kifejtettek szerint a biztosító kötelezettséget ebben az esetben nem a termelés jellege és terjedelme, sem a termelő élethivatása és vállalkozása, hanem maga a vasúti üzem, mint a szállításnak sajátos, defokozott veszélyességű módja és eszköze állapítja meg. Ebből a szempontból pedig teljesen közömbös az is, hogy e vasúti üzemet hány kocsival és hány alkalmazott igénybevételével bonyolítja le a felperes, annál is inkább, mert az 1907: XIX. törvénycikk a biztosító kötelezettséget csakis a 3. §. 3. pontjában említett ipari műhelyeket illetően teszi függővé az alkalmazottak számától, míg a többi esetben az alkalmazottak száma a biztosító kötelezettség szempontjából egyáltalán nem jő figyelembe. Távozási engedély vagy gyógyfürdői kezeltetés engedélyezése. Á m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1911. évi március hó 7-én 1910. P. 219/4. sz. ítélete. ítélet: A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal igénylő részére 1909. évi november hó 24-től számított 81 napra a kétszeres táppénzigényt megállapítja. Indokolás •' S. S. könyvelő, sz—i lakós, mint a sz—i kerületi munkásbiztosító pénztár VI. napibérosztályban biztosított tagja, 1909. évi szeptember hó 20-án a részére járó táppénz 4 heti részletének előzetesen lendő folyósítását kérte, hogy tüdőbaja gyógyítása céljából Meránba utazhasson. Csatolja Dr. F. S. pénztárt orvosnak bizonyítványát, mely szerint igénylőnek tüdőbaja miatt gyógyhelyre való utazása szükséges. A pénztár elnöke erre nevezettnek 1909. évi szeptember hó 26-tól számítva, a négy heti egyszeres táppénzt, azaz 77 koronát előre kiutalványozott. Igénylő erre Meránba utazott és folytatólagosan is kapta az egyszeres táppénzt egészen 1909. évi december hó 18-ig. Meránból 1909. évi november hó 27-én a pénztárhoz érkezett levélben igénylő visszamenőleg betegsége kezdetétől kétszeres táppénz folyósítását kérte, hogy betegsége további kezelése lehetővé tétessék. Előadta, hogy munkaképtelen, 2 hónap óta Meránban ágyban fekvő lázas beteg s az egyszerű táppénzből magát gyógykezeltetni nem birja. A kérvényre vezetett és 1909. évi november hó 24-ről keltezett záradékban a meráni fürdőorvos igazolja, hogy igénylő, tüdőbeteg, kinek a meráni gyógykezelésre és ott tartózkodásra okvetlenül szüksége van és ki kellő ápolás mellett munkaképessé lesz. A pénztár erre Dr. F. S. orvostól kért véleményt, ki 1909. évi december hó 5-én jelentette a pénztárnak, hogy igénylőnek, ki évek óta szenved tüdővészben, a szanatóriumi kezelésre, mely őt ismét munkaképessé teheti, szüksége van. Ez a vélemény 1909 évi december hó 7-én érkezett a pénztárhoz. A pénztár igazgatósága 1909. évi decemáer hó 12-én hozott határozatával 1909. évi december hó 7-től igénylő részére a kétszeres táppénzt, de csak 1910. évi február 9-ig megítélte azzal, hogy igénylő keresetképtelen állapotáról a pénztárt 2 hetenként értesíteni tartozik. Ezen határozat ellen igénylő törvényes határidőben felebbezéssel élt, melyben az 1907, évi XIX. törvénycikk 55. §-ára hivatkozva, a kétszeres táppénzt nem 1909. évi december hó 7-től, hanem szeptember hó 27-tól kéri folyósíttatni, mint amely napon igénylőnek a pénztár orvosa a délvidékre való elutazását javalta. E naptól kezdve tehát, de nem 1910. évi február 9-ig, hanem teljes 20 héten át kéri a kétszeres táppénzt s a pénztári határozat ily irányú megváltoztatását. A választott bíróság ítéletében igénylőt kétszeres táppénz iránti kérelmével ugyan elutasította, de kötelezte az országos pénztárt, hogy igénylő részére 1909. évi szeptember hó 26-tól 1910. évi február 12-ig, vagyis husz hétre (140 napra) fürdőköltség megtérítése fejében napi 3 koronát számítva 420 koronát, uti költség fejében 100 koronát, összesen tehát 520 koronát fizessen, a már egyszeres táppénz fejében fizetett 231 korona betudásával, illetve levonásával. így itélt a választott bíróság, mert igénylőt, mint az indokolás mondja, nem kétszeres táppénz, hanem a törvény 50. §-a 2-ik pontja alapján fürdősegély illeti meg. Minthogy