Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 1. szám - A főváros szociálpolitikai programmja

6 Munkásügyi Szemle hetetlenül elvadítsák lakosainak lelkületét: akkor olyan pozitív intézményeket kell érdekükben teremtenünk, amelyek őket érdek- és ezzel érzelemközösségbe fűzik a fővárossal! Szociálistintézményeket, amelyek a munkakeresést megkönnyítik, a munkanélküliség terhes idején átsegítenek, egészséges, olcsó lakást és élelmezést biztosítanak és a fizikai és a kulturális megerősödés útjait egyengetik számukra. Bárczy István polgármestert és a főváros tanácsát ez a szellem vezérelte akkor, amikor számos szorosabb értelemben vett szociálpolitikát alkotást vettek fel a fővárosi közigazgatás programmjába. Már a sürgősségénél és arányainál fogva legnagyobb szociális ártalmunknak, a lakásínségnek enyhítésénél is megmutatta a tanács azt, hogy nem annyira elméleti tanulmányok és külföldi példák után indul, mint inkább a helyi viszonyok tanulmányozásából vezeti le a szociális kötelesség parancsait, a szociális gyakorlat eszközeit. Míg a külföldön túlnyomólag a társadalom az, amely a közhasznú lakásépítés terén működik, addig, jól ismerve társadalmunk sajnálatos tehetetlenségét az önsegély terén, maga a főváros rövid két éven belül oly nagyarányú kislakásépitő akciót fejtett ki, amelyre sehol a világon példát nem találunk. Rendkívül vészes állapotok azok, amelyek ezt a rendkívüli gyorsaságot megérthetővé teszik, de azért méltó önérzet tölthette el a polgármestert akkor, amikor 3.000 községi lakás tulajdonában azt kérdezte : mi történt volna, ha azok az erők érvényesülnek, amelyek a községi lakásépítést máig ellenzik ? Az üres lakások statisztikája kétségbevonhatatlanul igazolja, hogy az elkészült háromezer községi kislakás alig volt elég a népességi többlet felvételére. Az a stichpróbaszerű razzia pedig, amelyet az elmúlt év szeptember hó 30-án tartottak meg, az egyre fokozódó lakásdrágaságról és a velejáró zsúfoltságról megdöbbentő adatokat tárt fel. Minthogy a magános és a közhasznú építővállalkozás, a felmenő építőkonjunktura dacára, számos ok közrehatása folytán még inkább elfordult a kislakások építésétől, a fővárosi építőakció ellenben nemcsak önfentartó üzemnek, de a fővárosi telkek alkalmasabb értékesítése és meggyorsított értékszaporulata folytán még jövedelmező vállalkozásnak is bevált: egészen logikus a főváros kormányzatának az a felfogása, hogy ezt az akcióját — a már megszavazott további 3.000 lakás megépítésén túl és a konjunktúrákra való tekintet nélkül is — addig kell folytatnia, mig a lakosság gazdasági és egészségi érdekei azt megkívánják. Mert a polgármester tisztában van azzal, hogy nem a teljes lakáshiány időleges megszüntetése, hanem a nép lakásmódjának egészségi és erkölcsi tekintetben való emelése az egész vonalon a lakáspolitika igazi célja. Egy beható lakásegészségügyi ankét megtartását vette tehát a legközelebbi jövőre számba avégből, hogy e felvétel eredményeit a népszámlálás adataival kombinálva, a lakásmód jelenlegi ártalmaiból megállapítsák azokat a követelményeket, amelyeket lakástechnikai, lakáshygiéniai és erkölcsi tekintetben az újjászervezendő intenzív lakásfelügyelet már legközelebb megvalósíthatna. A lakásfelügyeletet azonban a polgármester — az angol »sanitary inspectors« mintájára — messzebbmenő közegészségügyi feladatokra, nevezetesen a tüdővész elleni küzdelemre is fel kívánja használni. A lakásépítő akciót pedig a polgármester a legszegényebb lakosság sürgős igényeinek kielégítése után a fővárosi alkalmazottakra is nagyobb mértékben óhajtja kiterjeszteni. A kispolgárságon egyrészt műhelyházak^ másrészt önsegélyző törekvéseik (építőszövetkezetek) nagyobbfokú községi segélyezése utján kívánja támogatni. Az Ínségesekről és a kilakoltakról viszont egészséges szükséglakások építésével fog a főváros a jövőben segíteni. De a tanács ki akarja a jövőben küszöbölni e lakásokból azokat, akik a szükséglakásokat jogosulatlanul hosszú igénybevételük folytán sajátos jellegüktől megfosztják. A lakásügy körébe tartozik még két hasznos községi intézmény megalkotása. Az egyik a lakásügyi békéltető és tanácsadó hivatal, amely az egyre inkább elszaporodó egyéni és kollektív lakásügyi viták alkalmával.