Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Az iszákosok gondozó-intézetei

86 Munkásügyi Szemle kimerítő kérdőívet töltenek ki, amely magában foglal minden szükséges tudnivalót a betegek családi és öröklési viszonyairól, életmódjáról, testi és szellemi egészségéről, külső feltételeiről, a gyermekek fejlődéséről, számáról és egészségéről stb. Világos, hogy ezek a feljegyzések nagy szolgálatot tehetnek, kivált, ha azok egységes séma szerint vezettetnek. A tanácsadóhelyek céljainak és módszerének ezen áttekintése után térjünk vissza arra a kérdésre, hogy eddig minő eredményeket sikerült velük elérni és milyeneket lehet tőlük a legjobb esetben is reményleni. A tanácsadóhely felkeresheti az alkoholbeteget, közvetítő lehet közte és a kezelésére szolgáló szervek között, megvizsgálhatja és tanácscsal láthatja el, enyhítheti családjának nyomorát és kétségbeesését, felébresztheti némely még távol álló társadalmi köröknek ezen fontos szociális kérdés iránt való érdeklődését, hozzáférhetővé teheti az általa napfényre hozott anyagot tudományos célokra. Ha ezt eredményesen végezi el, akkor elérte a célját és teljesítette a feladatát. Hogy aztán hányan gyógyulnak meg, az hatalmi körén egészen kivül áll, ez oly tényezőktől függ, amelyekre legcsekélyebb befolyása sincsen. Nagyon igaztalanul jár tehát el az, aki a tanácsadóhelyeknek létjogosultságát és célszerűségét folytonosan összefüggésbe hozza az ominózus gyógyulási százalékkal. Azok a kifogások, amelyek elég gyakran szakértő és az alkoholkérdésben legilletékesebb oldalról az iszákosok gondozó-intézménye ellen felhangzanak, egészen más téren mozognak. Az az aggodalom vezérli őket, hogy azon törekvés mellett, hogy az alkoholizmusnak legkárosabb és közveszélyes kinövései enyhíttessenek — mert hiszen ezen a sziklás talajon bizonyára sohasem lehet egyebet elérni, mint enyhítést — szem elől tévesztik a legfontosabb dolgot, t. i. a megelőző tevékenységet, az ivási szokások posványa ellen való küzdelmet, amelyben egyedül virul az iszákosságnak mérges növénye. Mit ér és mit használ az, ha valamely óriási apparátus segélyével néhány száz iszákos embert meggyógyítanak vagy »javult» állapotba hoznak, ha a mértékletes Bacchus- és Gambrinus-tisztelők millióiból folytonosan újabb és újabb ezrek sorakoznak ? Ez a Danaidák munkája! Nyíltan meg kell mondani, hogy az alkoholbeteg aránylag csak ritka esetben éri meg azt a munkát és fáradságot, amelyet a gyógyítására fordítanak; mert hiszen rendszerint csak olyan romokról van szó, amelyek az emberi társadalomnak már semmiféle üdvös szolgálatot nem teljesíthetnek. Fáradság és költség aránytalanul jobban volna értékesítve, ha arra használtatnának, hogy az alkoholélvezet csökkentessék és leküzdessék, hogy az egészségesek a betegségtől, a felemelkedni törekvők az elbukástól megóvassanak és hogy az iszákosság megelőztessék az egyetlen, csalhatatlan eszközzel, amelylyel ezen célra rendelkezünk, í. i. az emberiségnek az ivástól való megszabadítása, az alkoholfogyasztás megszüntetése által. Csak akkor, ha ezen magasabb és egyedül biztos szempontot tartjuk mindig szem előtt, fogjuk elérni a gondozó-intézeteknek célját és fogunk velük eredményekhez jutni. Mint segédeszköz azon célból, hogy az alkohol által veszélyeztetett embert az egyetlen helyes útra térítsük, amelyen számára megváltás és menekülés található, t. i. az életfogytiglan való absztinencia útjára, amelyen kizárólag absztinensek által tartható meg, elfoglalhatja a gondozó-intézet a maga szerény helyét. Ha jó kézben van, akkor érdemes szolgálatokat fog tenni. Többet nem tud végezni, igazságtalan dolog volna tehát tőle többet kívánni. Az iszákosság leküzdésére és kiirtására egészen más hatalmak vannak hivatva, ezek feladatukat — gondozóintézetekkel vagy azok nélkül — teljesíteni fogják.