Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Az iszákosok gondozó-intézetei

84 Munkásügyi Szemle előre is kedvezőtlen világításba jusson. De az absztinens-egyesületek is, kivált a Good-Templár-páholyok is húzódzkodnak eme átutalásoktól, amelyek által a mentett iszákosok egyesületeinek hírébe keverednének. Mindig kényes dolog, ha az alkoholistáknak olyanok, akik sem nem GoodTemplárok, sem pedig nem absztinensek, azt ajánlják, hogy absztinensekké és Good-Templárok legyenek. Az ilyen tanács, ha még oly jóhiszemű is, minden körülmények között azt a gyanút ébreszti, mintha a tanácsadó az absztinenciát magára nézve szükségtelen valaminek, sőt hozzá méltatlannak tartaná; mert különben be nem lehet látni, hogy miért nem vesz maga is részt oly dologban, amely a saját meggyőződése szerint is nélkülözhetetlen az iszákosok gyógyításánál. Szóval, itt is csakhamar arra a belső ellentmondásra akad az ember, amely mindannyiszor felmerül, valahányszor az alkoholizmus elleni küzdelmet nem absztinens oldalról veszik fel. A gondozó-intézéteknek közvetítői tevékenységüket tehát nagy körültekintéssel és a szükséges tapintattal, nemkülönben hozzáértéssel kell kifejteniük, akkor aztán, kivált a nagyobb városokban, csakugyan el kel! ismerni használható voltukat. Akkor azonban, csakis akkor, a tevékenységük kifejtésére alkalmas objektumokban sem lesz hiány és az alkoholbetegeknek szerencsétlen feleségei, sőt némely esetben maguk az alkoholbetegek is bizonyára csakhamar igénybe fogják venni a tanácsadóhelynek a segélyét. Azon kérdésre nézve, hogy ezt ki állítsa fel, természetesen nem lehet sematikus választ adni. Az intézmény megalapítása és megindítása céljából legajánlatosabbnak látszik egy bizottságnak létesítése, amelyben képviselve vannak a községi közigazgatások, a munkásbiztosítás teherviselői (betegsegélyző pénztárak, aggkori és rokkantbiztosítás), az alkoholizmus ellen küzdő egyesületek, az orvosi testületek és végül erre kvalifikált magánszemélyek. Fontos kérdés természetesen az anyagi eszközök megszerzése. Kézen fekvő dolog, hogy ezeket első sorban azoktól a köröktől kell megszerezni, akiknek leginkább áll érdekében az iszákosság korlátozása, tehát a szegényügyi közigazgatástól, a betegsegélyző pénztáraktól stb. A tulajdonképeni tevékenység egyrészt rendelőórák tartására terjeszkedik ki, amelyeken az alkoholbetegek, vagy hozzátartozóik tanácsot kapnak, másrészt pedig a gondozó férfiak vagy nők tevékenységére terjed, akik a pácienst otthonában keresik fel és ott saját tapasztalataik alapján intézkednek a szükséges rendszabályok tekintetében. A rendelőórán természetesen az orvosnak együttműködése nélkülözhetetlen és ezt seholsem volna szabad megkerülni. Nem szorul bizonyításra, hogy működésének hatékonysága sokkal üdvösebb lesz, ha maga is absztinens. Előnyére válik, ha nem hatósági orvos, aki felsőbbségének befolyása alól nem mindig tud egészen megszabadulni, ellenben az alsóbb néposztályok nélkülözhetlen bizalmát gyakran nélkülözi. Nélkülözhetetlen előfeltétel: az alkoholkérdésnek helyes megértése és előitéletmentes megítélése az iszákos embernek, aki áldozata az ivási szokásnak és akarata veleszületett gyengeségének, amely minden bűnösséget kizár. Minden esetben az orvos döntésére kellene bizni, hogy az adott esetben milyen eljárást kelljen folytatni. Kézen fekvő dolog, hogy ezt nem lehet az első vizsgálat után megítélni, hanem ahhoz hosszabb és ismételt megtigyelésre van szükség; egyúttal lehetőleg pontosan meg kell állapítani a betegnek előéletét és aetiologiáját, kivált pedig örökölt hajlandóságát. Ezen segédeszközöknek megszerzésére aktákat, kórházakat és pénztárakat, rendőfséget, munkaadókat, hozzátartozókat stb. kell igénybe venni. Az orvos dönti tehát el, hogy a beteg átutalható-e valamely egyesületnek vagy pedig feltétlenül szükséges-e valamely gyógyintézetben való elhelyezése. Az első esetben az illető egyesület vezetősége értesítendő, amely az illető egyén megnyerésére vezethetne; a második esetben pedig