Munkásügyi szemle, 1911 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - Az iszákosok gondozó-intézetei

82 Munkásügyi Szemle ipari fejlődés a népek között egészségügyi tekintetben okozott és mihelyt szociális kötelességeire eszmélt, a tüdővésznek borzasztó pusztítása volt egyike ama legelső tárgyaknak, amelyek a legbehatóbb küzdelemre serkentették. Csakhamar felismerték, hogy a gyógykezelés még magukban a gyógyintézetekben is igen szűk korlátok közé van szorítva és, hogy a betegségeket megelőző tevékenység sokkal szorosabban van összekötve a legmélyebbre ható szociális problémákkal, hogysem olyan gyors eredményt lehetne elérni, mint amilyenre szükség volna, hacsak nem akarnak a faj jövőjén helyrehozhatatlan sebeket ejteni; mert a gümőkórt megelőzni: ez nem kevesebbet jelent, mint a proletariátusnak gazdasági életfeltételeit gyökeresen megváltoztatni. így jutottak el a korlátolt profilakszishoz, amilyennek a gondozó-intézményt is. mondani óhajtanám; ez nem olyan értelemben hat megelőzőleg, mintha a tüdővésznek keletkezési okait szüntetné meg, hanem mégis arra törekszik, hogy a kórt a legkezdetén ragadja és semmisítse meg és mindenekelőtt az a törekvés vezérli, hogy az egyes esetnek, amennyire lehetséges, elvegye továbbfertőző, pusztító hatását. Az eredmény kétségkívül igen kielégítő. Ha az utolsó évtizedben szinte meglepő módon megfogyott Németországban a gümőkóros megbetegedéseknek és főleg halálozásoknak a száma, úgy e tekintetben az érdem sokkal kevésbé illeti meg az intézeti gyógykezelést, mint inkább — a rokkantsági biztosítás mellett — a majdnem minden nagyobb városban és ipari központban berendezett és mintaszerűen szervezett tüdőbetegfelvilágosító- és gondozó-intézeteket. Könnyen megérthető, hogy ezek az örvendetes eredmények arra biztattak, hogy ugyanez az eljárás a szociális gondoskodás más terein is megkiséreltessék. És tényleg láthatjuk, hogy napjainkban igen élénk gondozótevékenység van fejlődőfélben, amely például a csecsemővédelemre, a nemi betegségekre, a nyomorékok kezelésére és az egészségügyi megelőzésnek egyéb ágaira terjed ki. A legtöbb gondozó-intézmény még fiatal, egyikmásik még csak a kezdet legkezdetén van; a legérdekesebb és a legtöbb beszéd tárgyát képező kísérlet az, amely a gondozó intézményt az alkoholizmus ellen való küzdelem szolgálatába állítja és gondozó-intézeteket óhajt létesíteni az iszákosok számára. Az iszákosok számára való első gondozó-intézet létesítésének érdeme Németországban — és ezzel együtt az egész világon — dr. Knust brombergi idegorvost illeti meg. Ez az alapítás 1906-ban történt és amikor 1909 okt. 26-án a szeszes italokkal űzött visszaélések meggátlására alakult német egyesület által az iszákosok gondozó-intézeteinek létesítése céljából egybehívott első német konferencia Berlinben összeült, a német birodalomban már 67 gondozó-intézet volt és további 20-nak alapítása már folyamatba tétetett. Nem nagyot tévedünk, ha ezen gondozó-intézetek számát most százra becsüljük. Nem lehet tagadni, hogy az a nagy lelkesedés és bizalomtelt optimizmus, amellyel sok helyen a gondozó-intézetek alapítását fogadták, csakhamar a legmélyebb elkedvetlenedésnek és lemondó peszimizmusnak adott helyet. Az eredmények kimaradtak, sőt mi több, néha nemcsak az eredmények, hanem még a gondozásnak tárgyai, t. i. az iszákosok is elmaradtak. Az a rendszer, amely a gümőkor elleni küzdelemben olyan szép gyümölcsöket termett, megtagadta a szolgálatot, amikor az alkoholizmusra vitték át. Más utat kellett tehát keresni és a methodust a teljesen különböző feltételekhez alkalmazni. Mindenekelőtt pedig a gondozó-intézet berendezéseit összhangzásba kellett hozni a helyi viszonyokkal és szükségletekkel: ami bevált keleten, az megtagadta a szolgálatot nyugaton; kathplikus országokban máskép kellett dolgozni és protestánsokban máskép. És végezetül: a célt is egy kissé alacsonyabbra kellett kitűzni és meg kellett elégedni az iszákosról és a családjáról való gondoskodással, holott az első örömzaj-