Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Munkásbiztosítás és magánjogi kártérítés. Vasuti alkalmazottak és bányamunkások magánjogi kárigénye

50 Munkásügyi Szemle azért az országos pénztárnál való biztosítás mégis a baleseteknek szélesebb körére terjed ki, mint te 1874: XVIII. t. -cikken alapuló baleseti kárigény, így különösen kiterjed a munkás-balesetbiztosítás te 1907: XIX, t. -c. 9. §-ában említett balesetekre, valamint az olyan vasutüzemi balesetekre is, melyek erőhatalomból, harmadik személy elháríthatatlan cselekményéből vagy a sérült gondatlanságából származtak; sőt a hozzátartozók baleseti kártalanítását még az sem szünteti meg, ha a balesetet maga a sérült szándékosan idézte elő (7i, §, ): mindez esetekben pedig a vasút az 1874: XVIII. t, -c, alapján nem szavatolt. E mellett figyelembe jöhet, hegy a kártalanítás az országes pénztár ellenében mégis csak könnyebben érvényesíthető, mint a peresítendő magánjogi igény a vasút ellenében. Vajjon elegendő ellenérték-e mind ez arra, hegy a vasuti alkalmazottak az 1874: XVIII. t. -cikk oltalma alól kivonassanak: jogpolitikai kérdés, mely kivül esik fejtegetéseink keretén. Az osztrák törvényhozás a vasuti alkalmazottakra nézve nem tartotta elégségesnek a munkás-balesetbiztosításból eredő kártalanítás rendes mértékét, hanem tekintettel a vasutüzem fokozott veszélyességére ás a vasuti alkalmazottaknak addigi kedvezményezett helyzetére, a vasuti alkalmazottakat továbbra is privilégiumban részesítette, csakhogy nem a vasúttal, hanem a munkásbiztosító pénztárral szemben. Az osztrák törvény (1894. jul. 20-iki tv.; R. G. Bl, 168. sz. ) is megszüntette ugyan a vasút üzemi felelősségét a biztosított alkalmazottak iránt, de a munkásblztositd pénztár terhére felemelte a kártalanítás mértékét minden olyan esetben, amelyben az elszerenecsétlenedett vasuti alkalmazottnak vagy hozzátartozójának az 1869. évi vasuti baleseti törvény alkalmazása mellett a vasúttól kártalanítás járna. Ez a kedvezmény a baleseti járadékoknak igen lényeges emelkedését vonja maga után: a sérült járadéka általában felével, a hozzátartozók járadékai kétharmaddal emelkednek. 1) Sokkal nehezebb annak a kérdésnek a megoldása,. vajjon a bánya-társládák tagjaira is kiterjed-e az 1907: XIX. t. -c. 82. §-ának az a rendelkezése, amely a munkaadó magánjogi felelősségét az alkalmazottal szemben szűk korlátok közé szorítja ? A törvény maga sem világos és fokozza a helyzet nehézségéit a kir. Kúriának ide vonatkozólag hozott határozata, mely a kérdést felfogásom szerint, teljesen elhibázott irányba terelte. (A kir, Kúriának ezt a 3. 185/1909. p. számú ítéletét 1. a Gottl-féle Magánjogi Döntvénytár III. k. 239. sz. a. és e szemle joggyakorlat rovatában. ) A Kúria gondolatmenete a következő: Az 1907: XIX. t. -c. 3. §-a szerint a bányák és kohók üzemében alkalmazottak a balesetbiztosítás kötelezettsége alá esnek; tehát ők is e törvény értelmében vannak baleset ellen biztosítva. E tekintetben nem tesz különbséget az, hegy a bányatörvény hatálya alá eső üzemek alkalmazottainak biztosítása továbbra is nem az országes biztosító szervezetben, hanem a bányatársládák körében történik, A 82. §, korlátozó intézkedése minden, e törvény értelmében biztosított személyre kiterjed, tehát azokra is, akik mint bányatársládának tagjai, nem tartoznak az országos pénztár kötelékébe, Ebből következik, hegy a bányatársláda tagja, ha a törvény 3. §|-a szerint biztosításra köteles, munka1) V. ö. Menzel: Die Unfallversicherung der Eisenbahnbediensteten und das Haftpflichtgesetz (Allgemeine österrichsche Gerichtszeitung 1895. évi folyam 5. és 6. sz. ).