Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A munkaadók sztrájk ellen való biztosítása

Munkásügyi Szemle mében, kórházi ápolásra változtatható, ragadós betegségben szenvedő segélyezendővel szemben pedig kórházi ápolás alakjában teljesítendő. Mivel eszerint a panaszttevő pénztár a vitás ápolási költség megfizetésére törvényszerüleg köteleztetett s annak a kifogásának, hogy az ápolt gyermek a pénztári orvosok beutalása nélkül vétetett föl a kórházba, a törvénybe nyugvó alapja nincsen: a panaszt mint alaptalant, el kellett utasítani. * A közig, bíróságnak ez az ítélete rendkívül fontosságú s a munkásbiztosító pénztárak finánciális helyzetére nagy befolyása lesz. A kérdéssel tehát bővebben fogunk foglalkozni. BALESETBIZTOSÍTÁS. Öngyilkosság, mint baleset következménye, hátramaradottaknak kártalanításra igényt ad. A német birod. bizt. hivatal 1908. december 22-iki ítélete. 1906 december 20-án 0. munkás üzleti útja közben leesvén a villamosról, fején súlyos sérülést szenvedett. 11 napig orvosi kezelés alatt állott, a kezelés befejezte után ismét munkába ment. Felesége előadása szerint balesete nagyon bántotta, csöndes és magába zárkózott lett, napokon át nem dolgozott. 1907. szeptember 7-én állapota rosszabbodott. Heves főfájásról panaszkodott és álmatlanul töltötte éjszakáit. 1907 szeptember 11-én azt az óhaját fejezte ki, hogy másnap megkezdi a munkát. 1907 szept. 12-én reggel fejbelőtte magát. A tényállást felvevő rendőrnek azt adta elő, hogy töltött revolverből a töltényeket akarta kivenni, ekkor sült el a revolver. A kórházba való felvétel alkalmából kijelentette, hogy balesete óta kínzó fejfájásai vannak, nem dolgozhat, megúnta az életét, ezért lőtte meg magát, 1907. szeptember 17-én meghalt. Az özvegyet baleseti kártalanítási igényével az első fórum elutasította. A választott bíróság igényét megállapította és ezt az ítéletet a német birodalmi bizt. hivatal 1908 december 22-én kelt ítéletével a felebbezés elutasításával helybenhagyta. Az ítélet indokolásában tényállásként megállapította, hogy O. munkás öngyilkosság folytán halt meg. Megállapította továbbá a baleset és öngyilkosság okozati összefüggését. Megállapítja pedig első sorban a kihallgatott tanuk vallomásából, melyszerint a baleset után sérült ismételten kínzó fejfájásról panaszkodott, és teljesen melancholikus kedélyállapotban volt, megállapítja továbbá L. főorvos véleményéből, ki az öngyilkosságot elkövető 0. munkást 1907. szeptember 12-től 1907 szeptember 15-ig kezelte. A vallomások és a szakvélemény egybevetéséből megállapítja, hogy valószínű a baleset folytán melancholiában megnyilvánuló elmebetegség keletkezése, mely nevezett O. munkást öngyilkosságba vitte. »Ezért az öngyilkosságért — hangzik az indokolás — nem lehet felelőssé tenni az elhaltat. Mert valamely lelkileg egészséges embertől követelhetjük ugyan az önuralom és akaraterő olyan fokát, hogy egy súlyosan sújtó baleset folytán ne kövessen el öngyilkosságot, nem követelhetjük, — mint a konkrét esetben — a lelkileg beteg embertől.« A megállapított tényállásból kitünőleg az öngyilkosság baleset következménye és így az özvegynek baleseti kártalanításra igényt ad. Az üzemi baleset fogalmához. I. A württembergi országos biztosítási hivatal 1909. július 3-iki ítélete. Joh. K. 1883. április 22-én született ácssegédet 1908 május 3-án egy atyja, Engelbert K. által 1908. június 5-én tett balesetjelentés szerint