Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Osztrák törvényjavaslat a szociális biztosításról

Munkásügyi Szemle 35 főorvosa, dr. Friedrich Vilmos kir. tan., egyetemi m. tanár úr volt szives megvizsgálni és azt állapította meg, hogy ma már ragályos, nyilt tüdőcsúcshurut nálam nincs jelen, hanem tapasztalt és megállapított zárt tüdőcsúcshurutot és egy lefolyt gümős térdizületi lobot. A legutóbbi 20 hét alatt a pénztártól nyert táppénzből tengettem a családom és a magam életét. A mai napon a 20 hét eltelvén, segélyt a pénztártól többé nem kaphatok. Méltóztassék a tekintetes kerületi tiszti orvos urat megkeresni, hogy engemet fölülvizsgáljon és a vizsgálat eredményéhez képest, a mely véleményem szerint reám csak kedvező lehet, kegyeskedjék a 28548/909. sz. véghatározat feloldásával a foglalkozásomhoz való visszatérést megengedni és erről engem, valamint a Bud. Sütőmesterek t. Ipartestületét véghatározattal értesíteni. Budapest, 1909 december 15. Mély tisztelettel P. G. Mély tisztelettel. — Miért ne ? Az elöljáróság kiküldi a tisztiorvost* a csúcshurutot az is zártnak fogja találni és P. G. megint munkába állhat >' az asszony, a gyerekek egy ideig megint nem fognak éhezni. De tegyük föl, hogy az a csúcshurut nyilt maradt volna 20, hét után is? P. G. minden igénye a pénztárral szemben kimerült volna. És mert a csúcshurut nyilt, ő nem mehet dolgozni — Ne menjen sütó'segédnek. Menjen napszámosnak! — De beteges, gyenge ember vagyok. Hogy cipeljek zsákot ? Kinek kell az ilyen vézna hitvány munkás ? — Menjen más mesterségre! — De más mesterséget nem tanultam, 36 éves koromban tanuljak új mesterséget,? Nem kapnak munkát a rég tanult munkások sem saját szakmájukban. Én ügyes péklegény vagyok; a magam mesterségében megkeresem a kenyeremet és csak abban. Gyerekeim éheznek. Miért nem hagynak dolgozni ?, — Értse meg. A maga baja ragályos. A társadalom kötelessége, hogy védekezzék. , Nekünk féltenünk kell magától a magunk és gyermekeink egészségét. Érti ? — Nem értem. Mert volt nekem egy mesterem, aki betegebb volt nálam. Az nem ragályoz ? Azt miért nem tiltják el a munkától ? A fűszeressegédet mért nem? Az nem baj, ha az beleköhög a lisztbe, mikor méri? A gyógyszerész lehet tüdó'beteg, meg a mészáros, meg a kereskedó'segéd ? A tejesgazda ki a tejet feji, az lehet tüdó'beteg? A tejnek nem árt ha ragályozó? A pincér, ki hozza az ételt, az a szakácsné ki haza viszi a kenyeret, melyet én sütöttem, ki megfőzi az ebédet, annak lehet köhögnie ? Mindezek, ha tüdó'betegek, nem veszélyeztetik mások egészségét ? A tisztelt elöljáróság miért éppen az én bőrömön védi a közegészséget ? cs mi közöm nekem a mélyen tisztelt társadalomhoz ? Ha az saját egészségét félti éntőlem, akkor gondoskodjék ő az én megélhetésemről, az én gyermeimről. Nem akarom, hogy éhen vesszenek. Más országokban van rokkantbiztosítás. Ha valaki társadalmi érdekből vagy saját munkaképtelensége folytán nem tud dolgozni, a rokkantbiztosító intézet tartja el. Gondozza családját is. Gondoskodik gyógykezeltetéséről. Ha valaki nem tagja a rokkantpénztárnak és a társadalom, a tiszti orvos, vagy az elöljáróság, vagy bárki képében eltiltja őt társadalmi érdekből — tehát saját érdekéből — foglalkozásától, úgy kötelessége ő róla gondoskodni és gondoskodni ártatlan családjáról is. Amikor átiratban »felzeten« értesíti a tekintetes ipartestületet, hogy P. G.-t kitiltja Budapest minden műhelyéből, értesítse átiratban P. G.-et is, miből fog élni most ő és családja, cs mérjen egyforma mértékkel mindenkinek. Tiltson ki minden ragályozó beteget minden közfoglalkozásból. Mert különben nincs joga végiggázolni egy családon, letipornia neki, az erősnek, a győzhetetlennek, a gyengét, a védtelent! Nincs joga! 3*