Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Osztrák törvényjavaslat a szociális biztosításról

Munkásügyi Szemle 29 A betegsegélyző pénztárak igazgatóságaiban — a magánegyesületi betegsegélyző pénztárak kivételével — kétharmadrészben a munkások és egyharmadrészben a munkaadók képviselői foglalnak helyet. A magánegyesületi pénztárak igazgatóságát kizárólag a biztosított tagok választják. A balesetbiztosító intézetek igazgatósága kétharmadrészben munkaadókból, egyharmadrészben munkásokból alakul. A rokkant- és aggkori pénztár igazgatósága egy-egy negyedrészben a munkaadók, a munkások, az önálló foglalkozású biztosítottak és a minisztérium által kinevezett személyekből áll. Az elnököt a belügyminiszter ajánlatára a császár nevezi ki öt évnél nem hosszabb időre. A rokkant- és aggkori pénztárnak tartományi biztosító helyei hasonló módon vannak összeállítva. A bíráskodást végzik: 1. a panaszbizottságok a kerületi biztosítási helyeken; 2. a biztosítási bíróságok minden tartományi hatóság székhelyén és 3. a Bécsben székelő felső biztosítási bíróság. A biztosítási bíróságok ülnökei a munkaadók és munkások köréből választatnak. A felső bíróság ülnökeinek felerészben hivatásos bíráknak kell lenniök. Nagy vonásokban ezek a javaslatnak főbb intézkedései. Jelenleg a képviselőháznak szociális biztosítási bizottságában tanácskoznak fölötte. Hogy mikor fog a javaslat törvényerőre emelkedni, az a jelenlegi politikai viszonyok között előre nem látható. Minden párt egyaránt sietteti a javaslatot, mert átment a köztudatba, hogy a rokkantbiztosítás oly szociális feladat, mely elől kitérni immár nem szabad. A cselédek betegség esetére való biztosítása Németországban. Az új birodalmi biztosítási törvényjavaslat a mezőgazdasági és városi cselédek biztosításánál ezeknek általában ugyanazokat a szolgálmányokat biztosítja, mint a többi biztosításra kötelezett biztosítottnak. Eltérések csak annyiban vannak, hogy a cselédeket nem a helyi betegpénztárakba (Ortskrankenkassen), hanem az úgynevezett íLandkrankenkasse-be sorozzák, ahol a mezőgazdaságban, a vándoriparban és a háziiparban elfoglalt személyekkel kerülnek egy csoportba. Ez az intézkedés erős kritikára talált. Ellenzői azt kifogásolják, hogy a városi házi cseléd helyzete mégis csak egészen más, mint a mezőgazdasági cselédség helyzete és hogy a helyi betegpénztárakba a területi beosztás szerint, nem foglalkozás szerint sorozták be a tagokat, mire való épen a cselédekkel csinálni kivételt ? A javaslat azért osztotta be a cselédeket más pénztárakba, mert féltette a pénztárak igazgatását attól, hogy a gazda és cselédje együvé kerüljön. Ez az érv nem indokolja azt, hogy a cselédek biztosítása gyatrább legyen. A Landkrankenkasse-k ugyanis oly gyenge pénzügyi alapon állanak, hogy legtöbbjük a törvényben előirt legkisebb szolgálmányt adják tagjaiknak, míg a helyi pénztárak legnagyobbrészt sokkal többet nyújtanak tagjaiknak. Viszont az is igen gyakori lesz, hogy cselédek helyi pénztárak tagjai lesznek. Ott ugyanis, ahol Landkasse nincs, — mint például a nagyvárosokban. Két osztálya a cselédségnek lesz tehát — egy osztály, mely a helyi pénztárak előnyösebb biztosítását élvezi, a másik osztály, mely a fogyatékosabb pénztárak tagja lesz. Helyváltoztatásnál és pénztárcserénél ez súlyos elégedetlenség kútforrása lesz. A Landkasse-k a kiterjesztett betegápolásra nyertek jogot, vagyis joguk van betegeiket kórházakban elhelyeztetni. A gondolat jó, a pénztárak nagy területi kiterjedésénél az orvosi ellátás gyakran nem lehet tökéletes, a cselédre, a gazdára is igen gyakran nagy előny, ha a beteg cseléd kórházban talál tisztességes ápolást és ellátást, sokkal különbet, mint otthon. De ez csak arra a cselédre vonatkozik, ki gazdájának háztartásában él. A mezőgazdasági cselédek nagy részénél ez nincs úgy, ők saját háztartásukban laknak. A kórházak túlzsúfoltsága ezáltal tűrhetetlenné válhat, ha ezek számára is biztosítják a kórházi ápolást. A helyi pénztárakban biztosított cselédekre is ki kellene terjeszteni a kórházi ápolásra való jogot. Nagy hiánya a javaslatnak, hogy világos és félreérthetetlen módon nem szabályozza a cseléd igényjogosultságát gazdájával szemben betegség esetére. A kerületi munkásbiztosító pénztárak ügyvezetői 1909 december 18-án és 19-én országos értekezletet tartottak Dudapesten. Az értekezletem részletes megvitatás tárgyává tették az 1907. évi XIX. t.-c hiányait és e törvény végrehajtása körül szerzett tapasztalatokat. Az értekezlet központi bizottságot küldött