Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezmény

16 Munkásügyi Szemle levő s nemzésre legalkalmasabb és mindenképpen hasznos egyént is. Hogy ezen nézet mennyi igazságtalanságot rejt magában, csak Newtonra, vagy Schillerre kell utalnunk, a kik güműkórosok voltak ugyan, de semmi esetre sem fölöslegesek az emberiség szempontjából. Bízvást mondhatjuk, hogy a gümőkór nemcsak a feleslegestől, a csenevésztől, hanem többnyire a szükségestől és értékestől fosztja meg a társadalmat. A természet célszerűségét legfeljebb abban láthatjuk, hogy az utódot — ha nem is immunizálja — de az átörökléstől megkíméli. A laikus közönség körében általánosságban meggyökeredzett az a tévhit, hogy a gümőkór öröklékeny, illetve szülőktől az utódokra háramlik; úgy az újabb elfogulatlan megfigyelések, a tapasztalati tények, mint tudományos vizsgálatok eredményei viszont teljes biztonsággal szólnak amellett, hogy a gümőkór nem öröklődik át, vagy csakis igen elvétve. És hogy hereditár gümőkór általánosságban — a kivételes esetektől eltekintve — nincsen, azt éppen a legújabb vizsgáló módszerekkel is megerősítették, amennyiben gümőkóros szülőktől származó csecsemőknél az oly érzékeny Pirquet reakció a tuberkulózisra jellegzetes tüneteket nem mutatja.1) Téves az a felfogás is, hogy ha a gümőkór nem is, de az arra való hajlandóság öröklékeny; ezt a hibás nézetet az a tény dönti meg, hogy specifikus hajlamosság egyáltalán nincsen; az öröklött, a veleszületett gyengeségből eredő hajlamot kétségbe vonni mindazonáltal nem lehet, de ez a hajlamosság nem speciálisan a gümőkór, hanem minden fertőző természetű megbetegedés iránt fennáll, s hogy az így keletkező fertőzés nagyon is gyakran gümős természetű, annak csakis az a magyarázata, hogy gümős fertőzés a baj nagy elterjedtségénél és a ragályozás módjánál fogva könnyen jön létre. Ha ily egyéneket a gümős fertőzés sokszor, sajnos túlgyakran kínálkozó alkalmaitól távol tudnánk tartani, úgy mentek is maradnának e bajtól. Erre igen gyakran éppen a proletárgyermekek szolgáltaínak bizonyítékokat; ezek 14—16 éves korukig legalább látszólag egészségesek maradnak, akkor azonban a kedvezőtlen lakás, műhely, táplálkozási és életviszonyoknál fogva az ellenállóképesség kimerül és utat enged a pusztító infekciónak. A gümős fertőzés létrejöttének mikéntje iránt is nagy a tájékozatlanság a laikusok között; a babonával határosak azok a téves fogalmak, melyek erre vonatkozóan forgalomban vannak. A betegséget valóban igen gyakran a belélegzett csirák, a gümős bacillusok okozzák [a fertőzés más módja, midőn a kórokozó bacillus a tápcsatorna utján jut a szervezetbe] s a fertőzés legtöbbször s rendszerint emberről-emberre terjed tova. Mindez azonban nem teszi indokolttá azt az idegenkedést, sőt irtózást, melylyel a közönség a gümőkórban szenvedő iránt viseltetik, sem a gümős bacillusoktól való rettegést, mely mindenhol s mindenben bacillust sejtve a bacillophobiáig (bacillustóli félelmetes iszony) növekedhetik. Holott a kellőleg tisztán tartott s kioktatott gümős beteg a tisztaságot ápoló és ugyancsak felvilágosított környezetre nem viszi át a fertőzést, miután sem a tüdőbeteg által kilehelt levegő, sem a beteg kipárolgása nem terjeszti a betegséget, hanem csakis azok beszáradt s porrá váló köpete az, mely mások által belélegezve a fertőzést terjeszti. 1 A Pirquet bőrreactiója u. i. abban áll, hogy liis lándzsával a kar bőrét megkarcoljuk, s arra a Koch-féle tuberculinból egy cseppet juttatunk és azt bedörzsölve, megvárjuk míg mégszárad. 6 — 12—24 óra múlva az oltás helyén néhány milliméter széles vörös folt mutatkozik, mely kissé a bőr felszíne felé is emelkedhetik. Az ily vörös-rózsaszinű folt fellépte azt bizonyítja, hogy az illető szervezet tuberculozissal fertőzve van, míg a folt kimaradása tuberculózis mentesség mellett szól. Ezen vizsgálatokból kiderült, hogy 100 ember közül körülbelül 80—90 a tuberculózis mérgét szervezetében hordja még akkor is, ha az a betegség tüneteinek nyomát sem mutatja. Megegyezik ezen tapasztalat azzal a már régebbi lelettel, hogy a boncolás alá kerülő hullákban — még ha egyéb betegségben haltak is el — körülbelül ugyancsak a fenti arányban található tuberculózis, a legtöbbször természetesen gyógyult állapotban. Újszülöttek, csecsemők a Pirquet-reactiót a legritkább esetben adják, jeléül annak, hogy a tuberculózist a gyermek nem örökli szüleitől, csupán a csökkent ellenálló képességet, a gyengébb testi szervezetet s hogy a betegséget későbben szerzi meg kívülről beható fertőzés (köpet, por-belégzés) útján. Körülbelül a 6. életévtől kezdve mutatkozik gyakrabban a beoltás helyén reakció, mely életévtől kezdve fokozatosan emelkedik a tuberculozissal fertőzöttek arányszáma, hogy a 20—40 életév között elérje a fentemlített óriási százalékot.