Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Aggkori és rokkantbiztosítás Franciaországban

308 Munkásügyi Szemle A mezőgazdasági munkások biztosításának reformja, mellyel legutóbbi számunkban behatóan foglalkoztunk, az érdekeltségeket élénken foglalkoztatja. A pestmegyei mezőgazdasági egylet választmánya felterjesztéssel él a földmívelésügyi miniszterhez, melyben kívánja, hogy a pénztár tagjai nemcsak 35. életévüket meg nem haladó, hanem bármily életkorú egyének^ lehessenek. Tiz évi tagság után a nyugdíj ne csak bizonyított rokkantság esetén, hanem a 65 életév betöltése esetén feltétlenül kiszolgáltassák. A nyugdíj összege fokozatosan emelkedjék évről-évre 240 koronáig. A balesetbiztosítási kártalanítások az ipari munkásokéval egyenlően állapítandók meg, olyképen azonban, hogy a mezőgazdasági munkaadók az eddiginél súlyosabban meg ne terheltessenek. Hasonló előterjesztéssel fordulnak a kormányhoz a többi érdekeltségi képviseletek is. Valószínű, hogy a törvényhozási munka során a legközelebbi időben e kérdés is aktuálissá lesz. Az országos pénztár fürdőszerződései. E folyóirat 5. számában közöltük, hogy az országos pénztár igazgatósága a tagok gyógyfürdőn és szanatóriumban való elhelyezésének biztosítása céljából több fürdő- és gyógyintézettulajdonossal szerződést kötött. A szerződések életbeléptetéséhez az állami munkásbiztosítási hivatal jóváhagyása lett volna szükséges, az állami hivatal azonban nem vette azokat törvényszerű jóváhagyó tárgyalás alá és jóváhagyás nélkül küldte vissza az országos pénztárhoz, mert a T. 105. §. e) pontja értelmében a közgyűlés s nem az igazgatóság hivatott határozni az egyezségek tárgyában s véleménye szerint az országos pénztár 1909. évi közgyűlésének azon haiározata, mely az igazgatóságot a szerződések megkötésére és életbeléptetésére felhatalmazza, a közgyűlésnek az egyes egyezségekre vonatkozó közvetlen határozatát nem pótolhatja. Minthogy pedig a közgyűlés előzetes határozata az 1910. évre vonatkozólag már semmiképen sem volna kellő időben kikérhető, nem emel a hivatal kifogást az ellen, hogy az 1910. évre az országos pénztár igazgatósága gondoskodjék gyógyfürdőkkel és gyógyintézetekkel való ideiglenes megállapodások létesítéséről, melyek azután utólagos jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjesztendők. Az 1910. évre kötendő ideiglenes megállapodásoknál azonban a hozzá már felterjesztett megállapodások tartalmát revideálandónak tartja. A központosítás ellen ugyan nem emel kifogást, de aggályai vannak a már megkötött s hozzá felterjesztett szerződésekkel járó pénzügyi terhek ellen s azon nézetének ad kifejezést, hogy a megkötött szerződésekkel járó összes fürdőügyi kiadások meghaladják azt az összeget, melyet az országos pénztár erre a célra fordíthat. Ezért szükségesnek tartja, hogy az egyes fürdőkben biztosítandó helyek száma leszállíttassék, esetleg kevesebb fürdőhelylyel köttessék szerződés s lehetőleg elhagyandónak tartja a megállapodásokból azt a pontot, hogy az országos pénztár az egyezségileg kikötött taglétszám be nem töltött volta esetén minden egyes be nem töltött helyért és napért egy koronát megtérít. Az országos pénztár az állami munkásbizíosítási hivatal leiratát igazgatósága elé terjesztette s az igazgatóság utasítására a már megkötött szerződések módosítása végett új tárgyalásokba bocsátkozott a fürdő- és gyógyintézettulajdonosokkal. A tárgyalások — egy eset kivételével — eredményre vezettek, az újabb megállapodások szerint a szerződésileg biztosított helyek száma leszállíttatott s az igazgatóság meghatalmazása alapján módosított egyezségek már újból felterjesztettek az állami munkásbiztosítási hivatalhoz. Wendlandt Erich. A német munkásbiztosításnak ügyét nagy veszteség érte. Wendlandt Erich f. év április hó 10-én meghalt. Wendlandt évek hosszú során át szerkesztője volt a »Volkstümliche Zeitschrifí für praktische Arbeiterversicherung« című folyóiratnak és egyúttal igazgatója is volt a magdeburgi helyi pénztárnak. Vele a német betegbiztosításnak egyik legalaposabb ismerője távozott az élők sorából. És ez annál is fájdalmasabb, mivel éppen most, amikor a német munkásbiztosításnak újjáalakításáról van szó, igazán szükség van az olyan derék harcosra, aki fáradhatlan buzgalommal szállt sikra szóval és tettel a pénztáraknak és az ezeknél alkalmazottak jogaiért és érdekeiért. A német munkásbiztosítási javaslat első olvasását három nap alattt. i. április hó 10-tól kezdődőleg és április hó 20-ig bezárólag intézte el a birodalmi gyűlés. Egyetlen párt sem volt megelégedve a javaslattal. Még maguk a konzervativek is igen sok kifogásolni valót találtak rajta. Nemcsak a szociáldemokraták, hanem a szabadelvű néppártiak, a lengyelek, a centrumpártiak és a konservativ párttöredékek is majdnem egyhangúlag állást foglaltak az ellen, hogy a helyi pénztárak bürokrata intézményekké váljanak és az ellen, hogy a járulé-