Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Küzdelem a tüdővész ellen

300 Munkásügyi Szemle szerezni és biztosítani egész összeségének, ahol a közegészségügyet nem tekintik a társadalom fontos ügyének. Ugyancsak a szociális gondolkodásban és tevékenységben elmaradottságunk és fiatalságunk magyarázza, hogy a 250.000-nél több lakójú európai nagyvárosok sorában — tekintve a 10.000 lakosra eső gümőkóros halálozásokat — 1907-ben Budapest csak a 37-ik helyre került. Utána csak Páris következik. Budapesten 10.000 lakosra jutott 37*6 tüdővészes halálozás. Párisra 39*5. Megelőzik Charlottenburg 11*0, Nápoly 137, Kopenhága 13 9, Bruxelles 14*3, London 14*4, Glasgow 15*5, Róma 17'0, Berlin 18*5, Madrid 24*8, Moszkva 27*4, Bécs 28*8 stb. Helyes szociális intézkedéseknek kettős a céljok: először mennél alkalmasabb, a baj fellépését és kifejlődését gátló körülmények létesítése; másodszor — tekintettel a tuberkulózis fertőző voltára — a betegségnek az egyeden elharapózását és más egyedekre átterjedését megakadályozni, a veszendőbe ment munkaképességet és egészséget lehetőleg visszaadni. Nálunk mind máig a baj megelőzésére és eltávolítására is elenyészően kevés történt. A nyugati kulturállamok mindkét irányban erősen előttünk járnak; hazánk »a tuberkulózis elleni védekezésben majdnem az utolsó helyre szoruIt.« A tuberkulózis elleni harcban egyik legerősebben ható tényező a tiszta levegő, a sok napsugár. A városok korommal és füsttel tele levegőjét a tüzelőanyagból elszálló mérges gázok is fertőzik. De nagy baj, hogy a lakások és a műhelyek nagy része nem szellőztethető, vagy az elhasznált levegő csak nehezen cserélhető fel bennök frissel. Különösen károsak a pince és földszinten levő helyiségek. Budapesten 1906-ban volt 16.829 épület 157.007 lakással, vagyis egy-egy házban van 9"32 lakás. Ha számításba vesszük, hogy az összes épületeknek 71°/o-a, azaz 11.955 épület földszintes, fél- vagy egyemeletes, akkor az épületeket túlzsúfoltaknak kell mondanunk. A helyzetet még súlyosbítja, hogy az összes lakások 47'l°/°-a pincében vagy földszinten van, azaz olyan helyen, ahová csak nehezen jut levegő és napfény és emeletes bérkaszárnyákban, ahol csak nehezen vagy sehogysem érvényesül a nap dezinficiáló és életet adó hatása. Még sötétebb képet kapunk, ha a lakásokat alkotó helyiségeket vesszük szemügyre. Az összes lakások 8*2°/o-a, vagyis 12.827 konyha nélkül volt. A konyhátlan lakások száma egyre szaporodott, valamint a konyhátlan lakásokba kényszerülők is megsokszorozódtak. 1880-ban csak 29.355 ember élt konyhátlan lakásban; 1906-ban 39.112, vagyis körülbelül tízezerrel több. 1900-ban még a lakások 58"8°/o-a egyszobás volt (84.757), kétszobás volt 23'8°/o, azaz 34.403. »A konyhák hiánya az alsóbbrendű életmód és a szegénység jeléül« tekintendő és így a népesség vagyoni és kulturállapotára lehet következtetni belőle. 1900-ban fővárosunkban a lakosság 75'89u/o-a, azaz 544.697 ember nem élt sem higiéniai, sem kultur tekintetben oly viszonyok között, amilyenek még »a legszerényebb viszonyok között« is szükségesek. A házak túlzsúfoltak voltak, a lakások meg túlnépesek. Egy-egy túlnépes lakásra jutott 1900-ban 7*8 lakó. Pedig ekkorra már javult a helyzet az előző évekhez arányítva. Nem kapunk kedvezőbb képet, ha a szobák lakottságát nézzük. A főváros lakosságának 34.1u/0-a 1900-ban zsúfoltan, egészségellenesen sűrűen, lakott szobánként 2—6 ember, vagy ennél is több. Mind e viszonyok a tuberkulózis legerősebb pusztításához készítik elő a talajt, a tüdőbeteg pedig csak nehezen javulhat ily zsúfolt lakásokban, végleges gyógyulásáról, munkaképességének visszaszerzéséről pedig szó sem lehet. így hosszú időn át munkaképtelen és hosszú időn át terheli ellátásának s gyógyításának költségeivel a társadalmat. Az ily zsúfolt lakásokban egy beteg megfertőzheti az összes vele lakókat. Épen ezért gazdaságosabbnak, a társadalom munkaszolgáltatása és egészsége érdekében valóbbnak találjuk a preventív intézkedést. Meg kell szüntetni a sűrűn lakást, így kell megelőzni a bajt, nem pedig utat nyitni a terjedésnek és azután elégtelen módon, né.