Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 9. szám - Munkásbiztosítás és magánjogi kártérítés. A munkaadó kivételes felelősségének terjedelme

296 Munkásügyi Szemle ? Munkásbiztosítás és magánjogi kártérítés. Irta: Dr. Szladits Károly, kir. ítélőtáblai biró, egyetemi magántanár. yA munkaadó kivételes felelősségének terjedelme. Ha az 1907: XIX. t.-c. szerint balesetre biztosított alkalmazottat üzemi baleset éri és e balesetre vonatkozólag a munkaadó kivételes felelősségének feltételei1) megvannak: testi sérülés esetében maga a sérült, halálozás esetében pedig ennek a törvény 72—73. §-ában felsorolt »hátramaradottai« támaszthatnak a munkaadó ellen kártérítési követelést. A »hátramaradottak* még akkor is, ha »e törvény értelmében az adott esetben kártérítésre nem is volna igényük«. (81. §. első bekezdése.)2) E rendelkezés folyományai a következők: 1. A törvény 72-73. §-ában felsoroltakon kivül más személyek akkor sem támaszthatnak magánjogi igényt a munkaadó ellen, ha őket a baleset alapján a magánjog szerint kártérítési követelés illetné is. Ily személy a felsoroltakon kivül alig van. Dirói gyakorlatunk egyrészt, az 1874: XVIII. t.-c. másrészt azt az alapelvet vallja, hogy a halálos balesetért felelős személy csak azoknak tartási és neveltetési költségeit tartozik viselni, akiknek eltartására az elhalt egyén törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva volt köteles.3) E személyek köre elvileg egybeesik a törvény 72-73. §-ában felsorolt személyekkel. Az a kérdés, hogy a nagyszülőknél távolabbi felmenőket és az unokáknál távolabbi lemenőket terheli-e egymás iránt tartási kötelezettség, mai jogunk szerint kétséges ; de ha ily kötelezettség fennállana is, a nagyszülőknél és unokáknál távolabbi rokonok a munkaadó ellen a 82. §. folytán semmi esetre sem léphetnének fel 2. Viszont a 82. §. alapján sem támaszthat követelést a munkaadó ellen a sérültnek oly hozzátartozója, akinek az általános magánjog szerint különben sincs a munkaadó ellen kárkövetelése, noha a munkáspénztár ellen (a 72—73. §. értelmében) járadékigénye volna is. Ez a 82. második bekezdéséből következik. így pl. a pénztárral szemben járadékra jogosult a biztosított és baleset folytán elhalt feleség után az özvegyen maradt férj is; de magánjogi igénye a munkaadó ellen szigorúan véve nem volna, mert őt a felesége nem köteles eltartani. Igaz, hogy ujabban volt eset, amikor a Curia a férj kárigényét a vasúttól elgázolt felesége után a vasút ellen megállapította, azzal a megokolással, hogy a vagyontalan és emellett munka- és keresetképtelen férjet, ha eltartására kötelezhető rokona nincs, a felesége tartozik vagyoni állásához és jövedelméhez képest eltartani.4) Az özvegy asszonyt az 1907: XIX. t.-c. értelmében oly esetben, amikor a házasságot a baleset után kötötték, elvileg a pénztártól nem illeti járadék; csak akkor, ha a házasságból törvényes, vagy törvényesített gyermekek származtak. A magánjogi gyakorlat szerint az ilyen özvegyet semmi ') L. az előbbi cikket, e Szemle idei 5. számában. !) A 82. §. első bekezdése úgy szól, mintha az említett személyeknek valami új jogot adna, holott valójában jogokat von el tőlük, mikor a kártérítési követelést a munkaadó ellen — mely különben a magánjog szerint sokkal tágabb körben állana fenn — korlátozó feltételekkel szorítja meg. A 82. §. első és harmadik bekezdése csak együtt adja meg a törvény helyes értelmét Sokkal szabatosabb a német törvény megfelelő 135. §-a, mely szerint a sérült és hozzátartozói >»még akkor is, ha baleseti járadékra a munkáspénztárral szemben az adott esetben nincs is igényük" csakis a felsorolt külön feltételek mellett léphetnek fel a munkaadó ellen. Ily szövegezés mellett' érthető a »még akkor is. . .« hozzátétel; mert közel esik a feltételezés, hogy ha az illetőknek nincs igényük a munkáspénztár ellen, magánjogi igényük a munkaadó ellen csorbítatlan marad amit a törvény éppen ki akar zárni. A magyar törvényben ugyanez a hozzátétel megfordítva úgy tünteti fel a doldot, mintha a hozzátartozónak a munkaadó ellen a priori csak akkor volna igénye ha egyúttal a munkáspénztár ellen is járadékra jogosult. 3) Ugyanígy értendő a büntető törvénykönyv analóg 292. §-a is : Curia 1892. évi 6.217, 1888. évi 2.617. sz. (Grecsák Magyar Döntvénytár, VIII. k. 686—687. 1., 329. és 331. sz). 4) Curia 1.323,1904. Grecsák id. m. XII. k. 486. 1., 1.213. sz.