Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 8. szám - A magyar munkás helyzete

286 Munkásügyi Szemle irányban is, hogy a különböző országok munkaadó-szövetségei között szorosabb kapocs jöjjön létre. Külön bizottság tárgyalt a küldöttekkel arról, hogy kartellszerződések jöjjenek létre az egyes szövetségek között. A három északi ország küldötteivel 1910. évi március hó 24-én Drezdában meg is egyeztek egy szerződésben, mely szerint a négy ország munkaadó-szövetségei egymással sztrájkok és kizárások esetére való erélyes segélynyújtás céljából szövetkeznek. Megegyeztek abban, hogy a kartellált országokban sztrájkoló, vagy kizárt munkást nem alkalmaznak. A svájci szövetségekkel is van már ilyen megegyezés, most folynak a tárgyalások a hollandiai és belga munkaadó-szövetségek bevonására vonatkozólag. Nemzetközi üzemredukció a gyapotiparban. Ilyen nagy mértékű nemzetközi üzemredukcióra még egyáltalában sohasem volt példa. Az anyag drágább lett, a túltermelés által olcsó és nehezen eladható lett a kész árú, ez okozta világszerte a termelés csökkentését. Már 1909 végén Nagy-Britanniában az összes amerikai gyapotot feldolgozó fonógyárak 95%-a kétszer a héten, szombaton és hétfőn beszüntették a munkát, tehát az üzemnek majd ^s-át beszüntették. Németországban a gyárak 11 óra helyett 10 órát dolgoztak. Franciaországban, Belgiumban 5 napot dolgoztak egy héten. Ausztriában majdnem az összes fonódák az orsók 207o-át helyezték nyugalomba, decemberben már az orsók 25°/o-át állították meg. Olaszországban 5 millió orsót helyeztek üzemen kivül. Spanyolországban 20—30u/o-ot, Japánban 17°/c-ot tett ki az üzemredukció. Az Egyesült-Államokban Észak-Karolina 7 nagy fonógyára egészen beszüntette a munkát. Nagy-Britannia ápr. 26-ig tartja fenn a redukciót, Franciaországban és Belgiumban is tart még a redukczió, épp úgy Ausztriában is, a hol 31/- millió orsó tulajdonosa elhatározta, hogy az üzemet 1910 szeptember 30-ig egy harmadrésznyivel redukálja. A szinpadi alkalmazottak szociális helyzete. Majna Frankfurtban tárgyalta ezt a kérdést a hesszennasszaui társadalom-tudományi társulat. Oesterreich dr., a szinészegyesület főtitkára tartott előadást, melyben rámutatott arra, hogy a szini pálya túlzsúfolt. A béreket leszorítják azok a színházhoz nagy tömegben tóduló elemek, melyek színpadra nem is alkalmasak. Németország 25.000 színésze körülbelül 400 színházra oszlik meg. Egy színházra körülbelül 70 ember jutna, pedig átlag a legtöbb szinház beéri 15—30 alkalmazottal — a fölösleg állás nélkül maiad, ez a tartaléksereg bérleszorííó hatással van. A szini iskolák szaporodását korlátozni kellene, az igazgatók csak tanítási engedély alapján nyithassanak iskolát. A szerződések furcsa és a fizetés csonkítását megengedő, sok rendelkezése elavult és eltiltandó volna. A birodalmi színházi törvény is csak a legkiálíóbb bajokon fog segíthetni. Lehetetlenné tesz majd — talán — oly rendelkezéseket, melyek a színész egészségét veszélyeztetik, legelemibb jogaitól megfosztják. De gyökeres javulás csak attól várható, ha a közönség szociális érzése nagyobb lesz, ha a színházakat kulturintézeteknek fogják tekinteni s városi kezelésbe venni. A társulat nem sokat vár az új törvénytől. Az önsegélyre kellene súlyt helyezni, szervezkedni. Egy szinigazgató más megoldást ajánlott. Meg kel! nehezíteni, vagy el kell tiltani uj színházak alapítását. Milyen másképpen látszik ugyanaz a probléma más-más nézőpontból! DETEGSEGÉLYEZÉS. Biztosításra kötelezett munkaviszony vagy önállóan folytatott ipar ? I. A badeni felső közigazgatási bíróság 1908. évi március hó 17-iki ítélete. A biztosításra kötelezett otthoni munkás (Heimarbeiter) az otthoni iparostól (Hausindustrieiler) a munkás és munkaadó személyes függőségi viszonyára nézve különbözik, ami pl. a munkaadó felügyeletében és irányításában, valamint a bizonyos szállítási határidőkre történt megkötöttségben megnyilvánul. Az otthoni munkásra nézve jellemző, hogy az otthoni munkás kifejezetten vállalja azt a kötelességet, hogy csak egy munkaadónál dolgozik, munkaerejét kizárólag egy munka-