Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezmény

10 Munkásügyi Szemle tulajdonosa mentességet nyer az összes biztosított alkalmazottak további kártérítési követelései ellen. Hozzá lehetne tenni, hogy a múltra nézve, igaz, az üzemtulajdonos a tőle idegen üzemben okozott baleset terhét^ is csak saját alkalmazottainak javadalmazása arányában viseli; ámde az így okozott baleset az ő üzemében előfordult balesetként kerül rovásra és így ennek az üzemnek veszélyességi arányszámát fogja növelni, minek folytán az üzem tulajdonosa majd a jövőre nézve nagyobb terhet visel s ezzel expiálja az okozott balesetet az üzemtulajdonosok egyetemével szemben. Ez az érvelés kétségkívül tetszetős és megmagyarázná azt az ellentétet is, mely így a magyar és a német birodalmi jog közt támadna. Ez utóbbi szerint ugyanis kétségtelen, hogy az üzemtulajdonos nem mentesül a magánjogi felelősségtől, ha idegen üzemben okoz balesetet.1) De viszont a német balesetbiztosítás szervezete nem az üzemtulajdonosok egyetemén épül fel, hanem a hasonnemű üzemek csoportosításán (Berufsgenossenschaften); az egyik szakcsoport üzeme teljesen idegen a másik szakcsoport üzemétől és biztosított munkásaitól Igen ám, csakhogy az osztrák törvény is országos biztosító pénztárakat létesít valamennyi üzemre a szövetkezeti kölcsönösség alapján, ügy mint a mi törvényünk, s mégis, Ausztriában is áll az a tétel, hogy az üzemtulajdonos csak saját alkalmazottjával szemben mentesül a felelősségtől "); ami igazolja, hogy a szövetkezeti kölcsönösség eszméje mégsem elég erős érv arra, hogy belőle a törvény egyéb rendelkezéseivel szemben le lehessen vezetni az idegen üzemtulajdonos mentességét. Annál kevésbé lehetne ezt tenni nálunk, ahol a biztosításra köteles üzemek szövetkezeti kölcsönössége nincs is teljesen megvalósítva; mert hiszen a törvény 39. §-ában felsorolt (építő-, külföldi) üzemek, melyek saját baleseteik terhét a tőkefedezeti elv szerint külön maguk viselik, nem vesznek részi a felosztó és kirovó számítás alá eső többi üzemek baleseteinek terhében, és megfordítva. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a balesetek mely körére terjed ki a munkaadó felelősségének korlátozása: erre nézve csak azt kell kiemelni, hogy noha a 82. §. harmadik bekezdése általában ügy szól, hogy a munkaadó az első bekezdés esetén kivül »balesetből« kifolyólag kártérítéssel nem tartozik, ez alatt természetesen csak az üzemi és a törvény 9. §-ában említett baleseteket lehet érteni, mert hiszen az egész munkásbalesetbiztosítás csak erre a körre terjed ki (69. §.). Az üzemi baleset fogalmának meghatározása végett a munkásbiztosítási jog irodalmára utalhatok, megjegyezvén, hogy a mi törvényünk éppen 9. §-ával kifejezésre juttatja azt, hogy az üzemi baleset tágabb felfogását tette magáévá s nem kívánja meg, hogy a baleset különös üzemi veszélyből eredjen3). y Az olasz-magyar balesetbiztosítási egyezmény. Irta Harkányi József miniszteri titkár, bíró. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról elnevezett 1907: XIX. t.-c. nemcsak a hazai szociálpolitika vizein idézett föl széléskörű és ugylátszik elcsendesedni sem akaró hullámokat, hanem a magyar államnak nemzetközi viszonyait is érintette ') L. Piloty Reichsunfall-Versicherungsrecht I. 143. 1., Woedtke-Caspar Commentar (V. kiad.) 508. 1. ; az 1900. évi javaslat indokai a 135. §-hoz ; Entscheidungen des Reichsgerichtes in Civilsachen XXIII. k. 51. 1. l) Marschner: Die Steliung des Unfallversicherungsgesetzes zum privátén Schadenersatze (Juristische Blátter 1899. évi folyam, 32. sz.). 3) Ez utóbbi a Rosin-íéle baleset-elmélet (Archiv f. öff. R. III. 291. és Arbeiterversicherung I. 278.); vele szemben 1. Piloty id. m. 27. §. és főleg Menzel Arbeiterversicherung nach österr. Sechte. 65. §.