Munkásügyi szemle, 1910 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A huszadik század feladata a szociális egészségügy terén. (Befejező költemény)

132 Munkásügyi Szemle ember, aki rendszerint a legerősebb nemi vágyak hatása alatt áll, családot akar alapítani, akkor az az esetek túlnyomó nagy többségében anyagi okokból lehetetlen. Még rosszabbak a viszonyok a fiatal leányoknál. Az emberek mindig késó'bb és később jutnak a házassághoz és a férfiaknak nagy része csak akkor gondolhat a családalapításra és az utódlásra, mikor haja megőszült és legjobb férfierejét prostituáltaknál elpazarolta. Ez magától értetődőleg ismét leszállítja az utódok qualítását. Mindenképen lehetővé kell tenni a fiatal embereknek a család alapítását oly korban, amikor a nemi vágyak rajtuk legerősebben uralkodnak. Ha az anyagi viszonyok nem engedik a gyermeknemzést, akkor a fiatalokat ebben az irányban fel kell világosítani és meg kell nekik magyarázni, hogy mindaddig, a míg anyagi helyzetük nem javul, gyermekeik ne legyenek. A prostitúció elleni küzdelemnek leghatalmasabb támasza és segítője a korai házasságok lehetősége és ezáltal megszüntetése azon korrupciónak, mely jelenleg a nemi élet terén minden irányban mutatkozik és mely egyrészt magában véve megakadályozza az egészséges gyermeknemzést, másrészt a nemi betegségek terjesztésével a degenerációnak hatalmas tényezője. A nemi élet kérdésénél ismét vissza kell térnünk a helyes emberi kiválasztásra, az eugenetikára. Ha egy epileptikus leány, kinek állapota orvosi fáradozás folytán szerencsésen javult, belészeret egy rachitikus, tüdó'vészes szülőktől származó férfiba és ez szerelmét viszonozza, akkor borzadnunk kell azoktól az utódoktól, akik eme két embernek szerelmi egyesüléséből származnak. És ha az ember ismeri a proletáriátus viszonyait, akkor azt fogja találni, hogy az ilyen házasságok és egyesülések nem mennek ritkaság számba. Természetesen legegyszerűbb volna, de egyszersmind legkegyetlenebb is, ha ezen egyéneknek teljesen megtiltanák a házasságot, illetőleg az egyesülést. Ez nagyon kényelmes álláspont, de amilyen kényelmes, ép oly kegyetlen, brutális, igazságtalan és nem vezet célhoz. A nemi vágyak és a nemi ösztön hatása alatt az embereket semmiféle büntetés, semmiféle fenyegetés nem fogja visszatartani a nemi élettől és az utódok elfajulása nem fog csökkenni. A dolog úgy tűnik fel, mintha itt egy dilemma előtt állnánk. Vagy kegyetlen igazságtalanságot követelünk, vagy pedig hozzájárulunk az utódok elfajulásához. És ebből a dilemmából nem volna kivezető út? Véleményem szerint igenis van ilyen, és ha azt a mai felfogás erkölcstelennek is tartja, ez alapjában véve nem az. Vannak szereink, amelyekkel a gyermeknemzést rendezhetjük, szabályozhatjuk és melyekkel azokat az egyéneket, akiknél beteg, elfajult utódokra kellene számítanunk, abba a helyzetbe hozhatjuk, hogy az utódok létesítését megakadályozzák. Ezek a szerek nemcsak elfajult, beteg egyéneknél volnának alkalmazandók. Alkalmazandók volnának azoknál a házaspároknál is, amelyeknél az anyagi viszonyok nem engedik meg egyelőre a gyermekek nemzését. És alkalmazandók volnának többmás esetben is. Tegyük fel például, hogy egy házaspárnál, ahol az asszony 24, a férfi 30 éves, az asszony több éven át évenkint megszülte gyermekét és ennek folytán egészségi állapota olyan, hogy orvosa okvetlenül szükségesnek tartja, hogy legalább két évig [ne legyen gyermeke. Ha esetleg fog akadni olyan férj is, ki ezen idő alatt teljesen tartózkodni fog minden nemi érintkezéstől, az bizonyos,