Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1. szám - Néhány megjegyzés Judex: "Jegyzetek" című cikkéhez

6 MUNKAJOG 1. szám E kérdés elbírálásánál sem lehet elzárkózni bizonyos szociálpolitikai szempontok figyelembevételétől. (Nehéz elhelyezkedési lehetőség, stb., persze figyelembe véve a munkaadó gazdasági helyzetét is, ami szintén szociálpolitikai szempont, s azt is, hogy kívánja-e a felmondási idő kitöltését és ha nem, miért nem?) Lépten-nyomon találkozunk a bírói gyakorlatban a munkaadó javára figyelembe vett szociálpolitikai szempontokkal. Így pl. maga a 42. sz. jogegységi döntvény indokolása szerint: „A kis és középüzemek az egy évi felmondási idővel járó terheket nem bírják meg." (Tisztára szociálpolitikai és nem jogi szempont.) Már csak az egyenlő elbánás elvénél fogva sem szabad tehát á limine elzárkózni az alkalmazott javára is figyelembe veendő szociálpolitikai követelményektől. E témával kapcsolatban még csupán a következőket jegyezzük meg. Merev általánosításnak tartjuk cikkíró azon megállapítását, hogy az olyan tisztviselőt, aki más tisztviselő munkáját nem irányítja, fontosabb teendőkkel felruházott alkalmazottnak tekinteni nem lehet. Ennek az álláspontnak nem csupán a törvény mond ellent, de az élet is; pl. a könyvkiadóvállalat lektorát, biztosítótársaság matematikusát, iparművészeti vállalat művészi tervezőjét stb. a fenti felfogás alapján nem lehetne fontosabb teendőjü munkavállalónak tekinteni. (Hogy ezek is — szolgálati viszony fennforgása esetén — tisztviselőknek tekintendők, arra vonatkozólag analógia alap ián is érdekes magyarázatot kapunk a Kúria legutóbbi döntvényének indokolásában, amely döntvény az újságírók végkielégítésének kérdésével foglalkozik.) Ugyancsak merev álláspontnak tartiuk a vegyes munkakörök tekintetében elfoglalt azt az álláspontot is, hogy a minősítésnél az a tevékenység az irányadó, amely az alkalmazott munkaidejének nagyobb részét veszi igénybe. Sok esetben csupán ez a körülmény nem lehet döntő. Nem beszélve most a hatásköri bíróság azon állandó gyakorlatáról, amelvnek értelmében veeyes munkakör tekintetében mindig az a döntő (hatásköri szempontból), amelvik magasabb képesítéshez van kötve, csak felemlítjük, hogy a fenti okfeités alapján pl. az olyan mérlegkészítésre felfogadott könvvelőnél, aki az évnek csak 1—2 hónapiában foglalkozik munkaadójánál mérlegkészítéssel, de azonkívül esetleg egészen alárendelt munkát köteles részére az év legnapvohb részében végezni, csupán az alárendeltebb munka után lehetne a felmondási időt megállapítani. Vagy a szolgálati viszonyban álló adóügyi szakértőnél, aki emellett más munkát is végez, amely utóbbi több ideiét veszi igénybe. A budapesti tábla munkaügyi tanácsa véleményünk szerint helyesen döntött e kérdésben akkor, amikor kimondotta P. XXI. 2745/1933. sz. ítéletében (a kérdés az volt, hogy a felperes fontosab teendőjü műszaki tisztviselő vagy egyszerű munkás-e), hogy ha az alkalmazottnak kétféle (vegyes) munkaköre van s a magasabb munkakört az üzemre nézve jelentősebbnek kell tekinteni, mint az alacsonyabb munkakört, akkor a magasabb az irányadó. (Felperes az általános munkacsökkenés és az ennek folytán eszközölt munkáslétszámcsökkentés folytán az utolsó időben, mint az egvedüli tervező a tervezői munkán kívül teljes munkaidejének és munkaerejének kihasználása végett túlnyomólag fizikai: kőrajzoló munkát véezett, sőt ezt a fizikai munkát az utolsó időben ő végezte egyedül.) A kérdést tehát adott esetben csupán az összes körülmény szorgos mérlegelése alapján lehet megnyugtató módon eldönteni. Egyébként: mi is helyesnek tartjuk cikkíró azon végső konklúzióját, hogy ,,nagy szükség volna arra, hogy a munkavállalók jogviszonya törvényhozás útján kimerítően rendeztessék." HATÁROZATTÁK iparos- és líereskedősegéd, ipari tisztviselő 1. Pékségben alkalmazott „beolvasó" nem tisztviselő, hanem iparossegéd. (Bp. T. XXI. 7201/1933. 1933 nov. 13-án.) 2. A nagyvárosi tejüzemben működő azon üzemvezetők, akiknek feladatát képezi a tej átvétele, valamint a tej kezelésének és feldolgozásának ellenőrzése, a bírói gyakorlat értelmében fontosabb teendőkkel felruházott iparossegédnek tekintendők. (Bp. tvszék 15. Pf. 13748/1933. 1933 nov. 7-én.) 3. Személyfuvarozó intézetnél alkalmazott soffőr: iparossegéd. (Bp. tvszék 38. Pf. 14973/1933. 1933 dec. 7.) Munkabér 4. Az a körülmény, hogy a munkaadó az utazói teendőkkel megbízott alkalmazottját 1931 júüus 15-ike utáni időben, december 31-ig, a bankzárlat miatt és mert porosz szén eladásával foglalkoztatni nem lehetett, nem utaztatta, majd 1932 január 1-én állását felmondotta, — még nem szünteti meg az alkalmazottnak azt a >;ogát, hogy a bankzárlat előtti időben elért javadalmazásához hasonló javadalmazást igényelhessen, tehát az