Munkajog, 1934 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1934 / 1. szám - A túlórázás. Két közlemény

II. ÉVFOLYAM. A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE 1. SZÁM. KAJOG 3 SZEMLE i MIM M i ii wi iMirmwnwtinTOTwniirr A melléklet szerkesztéséért Dr. FORWHEIM ERNŐ felelős A Munkajogot a KERESKEDELMI iOG előfizetői díjmentesen kapják A mellékletet illető szerkesztőségi levelek Dr. FORNHEIM ERfcŐ ügyvéd címére (Újpest, Árpád út 48) küldendők. Egy füzet bolti ára 60 fillér ; A túlórázás — Két közlemény — Irta: dr. Zombory Dezső, Ung-vármegye v. tiszti főügyésze, budapesti kir. törvényszéki biró A túlóra fogalma A túlóra, vagv többletmunka fogalma fejlődő munkajogunkból még mindig hiányzik. Az ipartörvény, a kereskedelmi törvény — boldog gazdasági korszakok ez alkotásai — e jogi fogalmat még nem ismerik. Az 1910/1920. M. E. számú rendelet — a magyar munkajog újabb fejlődésének e gyors alkotása — még nem találta szükségesnek a túlórázás jogi szabályozását. De nem nyert szabályozást a túlmunka az 1921. évi XXIII. t.-cikkbe becikkeíyezett trianoni békeszerződés XIII. részének „Munka" című rendelkezései folytán eddig hozott törvényeinkben sem. A birói gyakorlatnak kellett a fórumra lépni, hogy az élet valóságában a romló gazdasági viszonyok közepette egyre nagyobb erővel fellépő e fogalom terén a jogrend alapjait lerakja. A ma teljesen összekuszált gazdasági viszonvok viszont az esetek egész tömegét dobták a tétovázni kénytelen bíróságok elé, mert a termelési költségeket leszállítani igyekvő tőke és a tevékenységét az élet nehézségei folytán készséggel rendelkezésre bocsátó munkaerő egyaránt szívesen iktatta be a többletmunkát a maga különböző céljai szolgálatába. De a különböző célok ellentmondása gyors összeütközéseket teremtett akkor, midőn a tőke a többletmunkával kiadásait csökkenteni, az igénybe vett munkaerő viszont jövedelmét fokozni kívánván: az egymással létesített megállapodásokban egyenesen kerülte a többletmunka szabályozását. A rejtett célok így a szerződésszerű szabályozás adta alapelemeket a iogélet elől elvonván, a birói gvakorlat az összeütközések elbírálásánál csak a magánjog általános elveire volt utalva. Az általános magánjog adta fogalmak köréből a munka elemi szabályai voltak azok, amelyekre a fievelemnek oda kellett terelődnie. A „munkáért díjazás jár" s „ingyenmunka kikötés nélkül nincs" — általános kettős elve kínálkozott elsőként a magánjog szabályai közül. E két jogszabály ama felek között, hol az ingyen végzett munka ki van kötve, a felmerülő jogvitát már fő részében el is döntötte. De az ilyen eset bírót nem is kíván. A felmerülő esetek 99 százaléka a közös megállapodás nélküliek közé tartozván, mi további kutatásra kellett, hogv kényszerítse a bírót, mert közös megállapodás híján a fenti két jogszabálv a döntéshez már kevés. A két fenti jogszabályon kikötés híján az élet már átlép s a távlatban új fogalmak jelentkeznek. Ez új fogalmak új kérdéseket vetnek fel. A „fizetett munka" s az „ingyen nem végezhető munká"-nak hol a határa? Meddig tart az a munka, mely az érte nyújtott ellenértékért kikötés nélkül még elvégzendő s hol kezdődik az a többletmunka, mely már, minthogy ingyen munka nincs, külön kikötés nélkül, külön díjazás alá kell, hogy essen? Meddig veheti igénybe a tőke ugyanazon munkabér erejéig a maga fizikai, vagy szellemi munkását s viszont hol nincs már kötelezve az ily munkás és tisztviselő arra, hogy ugyanazon fizetésért még a reá rótt többletmunkát is elvégezze? E távlati kétségek elbírálásához oly országokban, hol a munkaidő szabályozva van, e szabályozás már döntő irányt jelöl meg. Ez irányban azonban a szabályozás Magyarországon — bár a trianoni békeszerződés általános elvként a nyolcórai munkanap az 1921. évi XXXIII. t.-c. „Munka" című részének I. és II. címeiben elfogadottan leszögeztelett, — a nemzetközi rendezés hiánya folytán törvénybe iktatva mai napig nincs. A kérdést illető bizonyos szabályozásra csak az 1891. évi XIII. t.-c.-ben bukkanunk, ez azonban csak a vasárnapi és a Szent István-napi munkaszünetről szól s csak ezt szabályozzák a fenti törvényhez fűződő rendeletek is. A régi ipartörvény viszont csak a gyári munkarendet írja elő és 113. §-ában csak a munkaidő tartamának megszabásáról rendelkezik s kívánja meg azt,