Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - A gyári munkarend

2 MUNKAJOG 2. szám anyagi érdeket érint. Hogy többet ne említsek: a legtöbb gyári munkarend értelmében a szolgálati viszony vagy egyáltalán felmondás nélkül bár-mikor, vagy az illető hét végén felbontható, míg a nagyüzemekben alkalmazott fontosabb iparossegédeknek elismert felmondási ideje a törvény 92. §-ának 2. bek. értelmében 3 hónap. Álláspontunk szerint a kérdés csak egyféleképpen dönthető el. A törvény 113. §-ában foglalt rendelkezés a fentiek értelmében kivétel a generális szabály alól. A törvénymagyarázat általános szabályai értelmében a kivételt megszorítókig kell értelmezni. Tehát a gyári munkarend kötelező erejét tisztán és kizárólag a gyári munkásokra kell korlátozni. A gyári munkás fogalma alá nem minden iparossegéd tartozik, hanem csak az, aki gyári üzemben a gyártásnál közvetlenül és állandóan fizikai szakszerű munkát végez. Nem tartoznak tehát a gyári munkássághoz — a szónak az Ipartörvényben elfogadott értelmében — azok az iparossegédek, akik a gyártás folyamatában csak kivételesen végeznek fizikai munkát, de rendszerint a gyártási folyamatot közvetlenül irányítják, ellenőrzik, vagy a gyártásnál használatos géperőt kontrollálják. Ilyenek a fentebb említett mű- vagy munkavezetők, főgépészek, főmolnárok, szeszfőzők stb. Ezekre nézve a köznapi életben sem használják a „gyári munkás" elnevezését. Minthogy pedig a törvény 113. §-ának szerkezete és elhelyezése (a ,,D) A gyári munkásokról" szóló fejezetben) arra utal, hogy a munkarendről szóló rendelkezésekkel a munkaadónak a gyári munkássággal szembeni szolgálati viszonyát kívánta szabályozni és ez a rendelkezés, mint kivételes szorosan értelmezendő, ezért az említett iparossegédek szolgálati viszonyaiig a kifüggesztett munkarend nem alkalmazható. Ezt az álláspontot erősen támogatja az a további megfontolás, hogy — mint említettük — a gyári munkásokat rendszerint a mü- vagy munkavezetők fogadják fel és a közvetlen fegyelmi hatalmat — mint a főnök helyettesei — rendszerint ők gyakorolják, következőleg már ebből' az okból sem tartozhatnak azok közé a munkások közé, akiknek ilyképpen fölötteseik. A bírói gyakorlatban előfordult az az eset, hogy a szabályszerűen kifüggesztett és láttamozott munkarendben történt utalás arra, hogy ez a munkarend a munkavezetőkre is vonatkozik. Ebben az esetben a bíróság a munkarendnek ezt a kikötését érvényesnek és hatályosnak ismerte el. Ugyanis a fontosabb teendőkkel megbízott iparossegéd ugyanott végzi munkáját, ahol a gyári munkás és ahol a munkarend ki van függesztve: a, műhelyekben. Nemcsak módjában áll, hanem egyúttal kötelessége is a munkarendet elolvasni és ismerni, mert enélkül szerződésileg vállalt kötelezettségének megfelelni nem is tudna. így tudomással kell vennie a munkarendnek azt a kikötését is, hogy az a munkavezetőkre is vonatkozik. Ha a szolgálatának kezdetén az ellen nem tiltakozott és ellenkező értelmű megállapodásra nem jutott, ebben az esetben ő is a munkarend hatálya alá jut, mert ennek kötelező voltát hallgatólag tudomásul vette s a törvény 88. §-a értelmében a iparossegédeknek szolgálati szerződését bármi alakban, tehát hallgatólagos magatartással (per facta concludentia) is meg lehet kötni. Ezt az állásfoglalást nem akadályozhatja az a sajnálatos tény sem, hogy az ilyen iparossegéd — különösen a mostani, mostoha gazdasági viszonyok mellett — alig lesz abban a helyzetben, hogy a munkarendnek hátrányos feltételeit magától kifejezetten elhárítsa, mert ebben az esetben az állását kockáztatja. Kénytelen lesz tehát a felmondás nélküli elbocsátás eshetőségét Damokles kardjaként maga fölött érezni hosszú és fáradságos szolgálatának egész tartama alatt. Az 1932-es év munkajogi gyakorlata Irta: Dr. Berezel Aladár. Az alábbiakban főleg a kir. Kúriának az 1932. évben hozott határozatait fogjuk ismertetni. Minthogy a teljes őszinteség jegyében írunk, sietünk előre leszögezni azt, hogy nem tartjuk mindenben és mindenkor csalhatatlannak a kir. Kúria állásfoglalásait és — bár némi fenntartással ugyan — de több esetben magunkévá kell, hogy tegyük Macchiavellinek, a Principe írójának a Medici Juliánhoz intézett ajánlásának azon sorait, hogy aki a völgyben áll, sok mindenfélét lát, amit a magaslatról nem lehet észrevenni. Minthogy azonban mégis a Kúria ítéletei azok, melyek kvalitás és lendület dolgában — relatív értelemben — vezetnek s amelyeket az alsóbb fórumok az esetek legnagyobb részében követnek, ezért kell főleg és elsősorban velük foglalkoznunk. De ismertetjük a budapesti Tábla és a budapesti Törvényszék kiemelkedőbb határozatait is. Az 1932-es év munkajogi gyakorlatát néhány elvi jelentőségű határozat megalkotásán kívül régebbi enunciációknak precízebb kidolgozása, részletezése és pointirozása jellemzi. Döntvényt munkajogi relációban az elmúlt évben a Kúria nem hozott. (Mikor tér vissza az 1930-as esztendő, amikor egyszerre három döntvényt is kaptunk?) Ezzel szemben