Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám - A határozott tartamú szolgálati szerződésről

I. ÉVFOLYAM. A KERESKEDELMI JOG MELLÉKLETE 5. SZÁM. MUNKAJOG JOG! ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI SZEMLE A melléklet szerkesztéséért Dr. FORNHEIM ERNŐ felelős A Munkajogot a KERESKEDELMI JOG előfizetői díjmentesen kapják A mellékletet illető szerkesztőségi levelek Dr. FORNHEIM ERfóŐ ügyvéd címére (Újpest, Árpád út 48) küldendők. Egy füzet bolti ára 60 fillér A határozott tartamú szolgálati szerződésről Irta: Dr. Bothár Sándor, budapesti kir. törvényszéki tanácselnök. (Folytatás) Az Ipt. fentidézett 88. §-a a szerződési szabadság jogelvét kodifikálja. De egyébként is a kötelmi jogi szabályok dispositiv természeténél fogva a felek szerződéses akarata csak ott esik korlátozás alá, ahol ezt tételes jogszabály kifejezetten így rendeli. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak szolgálati jogviszonyai törvénnyel és rejndelettel lévén szabályozva, aggályosnak tartom, hogy a törvény alkalmazója korlátokat állítson fel konkrét esetekben a felek szerződéses akarata elé ott. ahol maga a tételes jog ilyet fel nem állít. Ilven korlátozásokat tartalmaz az 1910 1920. M. E. sz. rendelet 23. §-a, ezen túlmenő korlátozásokra azonban törvényes alap nincsen. A határozott tartamú szerződés megkötésére nincs törvényes tilalom, de annak meghosszabbítására sem. Fix tartamú szerződésnél felmondás nincsen, tehát a törvény feljogosítja a feleket, hogy a felmondási jogot fix tartamú szerződés útján kiküszöböljék. Ebből következik, hogy a jogérvényesen létrejött fix tartamú szerződés ugyanily meghosszabbítása nem ütközhet a rendelet 2. és 23. §§-ba. s hogy nincs semminemű törvényes alap arra, hogy a fix tartamú szerződés a felek akarata ellenére bírói intézkedéssel határozatlan tartamúvá alakíttassék át. Ennyiben tehát a kir. tábla contra legem gyakorlatot indított meg. Erre pedig, szerény nézetem szerint a jelen esetben szükség nincsen, másrészt az említett megoldás még az alkalmazottak szempontjából sem a legszerencsésebb. Szabadjon előbb az utóbbi körülményt megvilágítani. A határozott tartamú szerződést s annak meghosszabbítását nem szabad úgy tekinteni, mintha az kizárólag a munkaadó érdekében állana, másrészt a munkaadótól sem szabad általánosságban azt feltételezni, hogy minden törekvése csak az alkalmazott kizsákmányolására irányulna. A kérdéses szerződési alakot maga az élet termelte ki, s azért kötik, mert azt az élet teszi szükségessé. Mutatja ezt az a körülmény, hogy a rövid tartamú szerződések s azok ugyancsak rövid meghosszabbítása éppen a gazdasági válság óta vált általánosabbá. Azelőtt inkább a jutalékos utazó ügynököknél fordult elő. Az ok: a munkaadó meglehetős bizonytalan volt abban, meddig rentábilis az ügynöki megrendelésgyüjtés, s gazdasági helyzete nem engedte meg, hogy a rentabilitás megszűnte után még hat hónapig kénytelen legyen jutalékáltalányt fizetni minden ellenszolgáltatás nélkül. A gazdasági válság ezt a bizonytalanságot a kereskedelmi tevékenységnek mind szélesebb területeire terjesztette ki s ez hozta magával a fix tartamú szerződések nagyobb elterjedését. Ott tehát, ahol a munkaadó szempontjából jogos gazdasági érdek megóvására szolgál a fix tartamú szerződés s ennek bár rövid tartamú meghosszabbítása, nem mutatkozik célszerűnek legislativ szempontból sem korlátozásokat feiállítani. Azt azonban, hogy mikor forog fenn annak esete, hogy a fix tartamú szerződés meghosszabbítása nem szolgál jogos gazdasági célt. bizonyos általános jogelvek leszögezése mellett csak mindenkor in concreto lehet megállapítani, de bajos a gazdasági életet és fogalmat a fenti ítéletek által stricte megállapított három kategóriába beszorítani. Ez a három eset lehet sok is, de lehet kevés is. Például az első eset: ,.egy a már a szolgálati idő alatt végzett munka befejezhetése" — nagyon könnyen kijátszható azzal, hogy a munkaadó a szerződés közvetlen lejárta előtt jelöl ki egy határozott munkát, annak tartamára hosszabbítja meg a szerződést annyiszor, amennyiszer. — viszont a három eseten kívül vannak a gazdasági életnek meghatározatlan számú oly eshetőségei, amelyek a fix tartam meghosszabbítását jogossá és szükségessé teszik. Áll ez különösen azon esetekre, amidőn a határozott tartam kikötése a munkaadó szempontjából elkerülhetlen. A mai válságos időben