Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszonyainak és más hasonló jogviszonynak újabb szabályozásáról szóló 6700/933. M. E. sz. rendelet

4. szám MUNKAJOG 9 Ahol a szolgálati viszonv közelebbi részleteit szolgálati szabályzat rendezi, ez a munkavállaló jogainak védelmére rendszerint azt is tartalmazza, hogy a rögtönös hatályú elbocsátás csak a fegyelmi eljárás rendjén megállapított és a szolgálati szabálvzatban meghatározott okokból történhetik. Az ilyen szolgálati szabályzat tehát a munkaadó és az alkalmazott szolgálati jogviszonyában külön fegyelmi jogot létesít. Ennek a fegyelmi jognak forrása vagy jogszabály, vagy szerződés. A jogszabály vagy magát a fegyelmi jogot iktatja törvénybe. mint az 1914:XVII. t.-c.-be foglalt vasúti szolgálati rendtartás: vagy pedig törvényes felhatalmazást ad a szabályrendeleti jellegű fegyelmi jogszabályok megalkotására. Ilyen a vasúti szolgálati rendtartás 56. §-a a magánvasutak által, az ideiglenes hajózási rendszabályok 106. és 111. §-a a hajózási vállalatok, az 1924:V. t.-c. 43. cikke a Magyar Nemzeti Bank. a bányatörvény 200. §-a a bányavállalatok által alkotandó szolgálati és fegyelmi szabályzatok tekintetében stb. A jogszabályon alapuló ezek a szolgálati szabályzatok az alkalmazottakat már a szolgálatbalépés tényénél fogva is kötelezik. A fegyelmi jog másik forrása a szolgálati szerződés, illetőleg az ezt pótló vagy kiegészítő szolgálati és fegyelmi szabályzat, amely a felek önkéntes alávetésénél, tehát a szerződés erejénél fogva kötelező és nem lehet irányadó, ha az alkalmazott annak magát alá nem vetette. A fegyelmi jog gyakorlásának jogi alapja tehát az. hogy az alkalmazott vagy kötelező jogszabály, vagy önkéntes alávetés folytán alá van rendelve a munkaadó vállalata keretében létesített fegyelmi bíráskodásnak és ennek vele szemben olyan a •hatálya, mintha választott bíróság döntésének vetette volna alá magát. A fegyelmi jog célja az, hogy az alkalmazottat csak a fegyelmi jogszabályokban meghatározott anyagi okokból és csak az illetékes fegyelmi szerv által lefolytatott szabályszerű eljárás alapján lehessen a szolgálatból rögtönös hatállyal elbocsátani. Az anyagi jog védelmet nyújt az alkalmazottnak arra nézve, hogy a munkaadó az elbocsátás jogával nem fog önkényesen és tetszése szerinti okból visszaélni: a fegyelmi eljárásnak pedig az a rendeltetése, hogy biziosítékot nyújtson arranézve, hogy az elbocsátási okoknak minősített tények megállapítása és az elbocsátásnak fegyelmi büntetésként való kiszabása csak az illetékes fegyelmi szerv útján történhessék és hogy a tényállás kellő kiderítésben részesüljön. A fegyelmi jog tehát mintegy külön választott bírói hatáskört állapít meg. amelynek az a következménye, hogy a fegyelmi szervnek szabályszerű és az anyagi fegyelmi jognak is megfelelő eljárása a fegyelmi eljárás eredményét kivonja a polgári bíróság megítélése köréből. Ehhez képest a polgári bíróság hatáskörébe csupán az alkalmazott magánjogi igénvei (felmondási időre járó illetménv. végkielégítés, nyugdíj! tartoznak és a polgári bíróság ezek szempontjából tartozik vizsgálni, vájjon a magánjogi igények elvesztését maga után vonó elbocsátás a fegyelmi jog szabályainak megfelelően történt-e. Az állandó bírói gyakorlatban kikristályosodott jogszabály, hogy a fegyelmi szerv elbocsátó határozatával szemben a polgári bíróság a magánjogi igények elbírálása szempontjából csak azt vizsgálhatja, vájjon illetékes fegyelmi szerv járt-e el, határozatát az eljárási szabályok lénveges sérelme nélkül hozta-e és vájjon a fegyelmi határozatban az alkalmazott terhére megállapított lények olyanok-e. amelyek miatt a fegyelmi szabálvok értelmében az elbocsátás büntetését ki lehet szabni ÍV. 722 1899., V. 220Í901., P. 3231/1901., V. 39/1905., P. EL 3499/1925.). Ha tehát a fegyelmi határozatot az illetékes fegyelmi szerv hozta, annak meghozatalánál a fegyelmi eljárásnak az ügy érdemleges eldöntésére befolyást gyakorolható lényeges szabályai megtartattak és a fegyelmi határozatban megállapított cselekmények olyanok, amelyek miatt az alkalmazottat a fegyelmi szabályzat értelmében az elbocsátás büntetésével lehet sújtani, akkor az alkalmazott a polgári bíróság előtt az elbocsátás tényéből magánjogi igényt nem érvényesíthet. Az előrebocsátottakból folyik azonban az is, hogy ha a polgári bíróság azt állapította meg, hogy a fegyelmi határozatot nem illetékes fegyelmi szerv hozta, vagy hogy az eljárásnak lényeges szabályai megsértettek, vagy ha olyan cselekmény miatt mondták ki büntetésképen az elbocsátást, amely a szolgálati vagy fegyelmi szabályzat értelmében nem minősül elbocsátással büntethető szolgálati vétségnek: akkor hiányzik a szolgálati szabályzatban előirt szabályszerű fegyelmi eljárás és határozat és ezért arra a munkaadó jogokat nem alapíthat. Ugyanez áll arra az esetre is. ha a munkaadó a szolgálati szabályzat rendelkezései ellenére egyáltalában nem folytatott le fegyelmi eljárást, hanem az alkalmazottat rögtönös hatállyal fegyelmi eljárás nélkül bocsátotta el. A m. kir. Kúriának az I. B. alatt ismertetett két határozat meghozatala előtt évtizedeken át az volt az állandó gyakorlata (V. 39/1905., P. II. 2876 1924., P., II. 2831/1924., P. II. 3499'1925., P. II. 1424 1930., P. II. 3311/1930.), hogy a fegyelmi eljárásnak az ügy érdemi eldöntésére befolyást gyakorolható lényeges szabálytalansága vagy teljes mellőzése azzal a következménnyel jár, hogy az elbocsátás okának a szolgálati szabályzatban előírt módon való megállapítása hiányában a munkaadó a polgári bíróság előtt a fegyelmi eljárás pótlásaképen nem bizonyíthatja azt. hogy az alkalmazott elbocsátására törvényes oka volt. Ennek a jogi álláspontnak oka az a megfontolás, hogy akár jogszabály, akár a felek szerződése vetette alá a feleket a fegyelmi szerv hatáskörének, az elbocsátásra jogosító okok megállapítása csakis a fegyelmi eljárás rendjén történhetik és a polgári bíróság nem vonhatja a saját hatáskörébe azoknak a kérdéseknek az elbírálását, amelyeket akár jogszabály, akár szerződés az arra hivatott fegylmi szerv hatáskörébe utalt. Következik ez a fegyelmi eljárás garanciális jellegéből is. mert a fegyelmi eljárás szabálytalansága vagy mellőzése azt jelentené, hogy a munkaadó mellőzte a rögtönös elbocsátásnak azt a kikötött feltételét, hogy az alkalmazott terhére rótt és az elbocsátást maguk után vonó tények megvizsgálását és eldöntését olyan fegyelmi szerv elé vigye, amely szerv döntése a munkaadóra és a munkavállalóra egyaránt kötelező. Ezt az álláspontot támogatja az 1914:XVTT. t.-c.-be iktatott vasúti szolgálati rendtartás 34. §-a, amely a magánjogi igények érvényesítése