Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszonyainak és más hasonló jogviszonynak újabb szabályozásáról szóló 6700/933. M. E. sz. rendelet

4. szám MUNKAJOG 7 jától a méltányosság alapján sem követelheti, mert a méltányosság alkalmazására a nem­zetközi egyezmény a nyugdíj jogi természeté­nek és a célja által megszabott érdekének szem előtt tartásával sem nvújt módot." iP. II. 2602 1930.) Végül megemlítjük a Kúria munkaügyi tanácsának következő perjogi határozatát: ..Nem tartozik a rendes bíróság hatáskörébe, a köztisztviselői végelbánás alá vonás szabálv­talanságára alapított kereset akkor sem, ha a/ kártérítés címén érvényesíttetik, mert lénye­gileg az is a visszatartott fizetés kiadására irányul és az igény is a rendes bíróságok hatásköréből elvont arra a kérdésre van ala­pítva, vájjon a közigazgatási hatóságnak a végelbánás alá vonást kimondó határozata szabályszerű volt-e?" (P II. 2189/1931.) JOGALKOTÁS \, Rovatvezető: dr. Berezel Aladár. Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak jogviszo­nyainak és más hasonló jogviszonynak újabb sza­bályozásáról szóló 6700 933. M. E. sz. rendelet. (Dr. F. E.) A gazdasági válság, a lakosság fo­gyasztóképességének nagymérvű leromlása, a ter­melésnek, a forgalomnak ennek következtében beállott csökkenése, a vállalatokat arra kénysze­ríti, hogy — befektetésük rentabilitásának és mérlegük egyensúlyának biztosítása végett — költségeiket redukálják. A legtöbb vállalatnál a személyzeti illetmény (munkabér, nyugdíj stb.) képezi a költségek oroszlánrészét, miért is ter­mészetes, hogy a vállalatok leginkább e téren kí­sérlik meg a leépítést. A személyzeti költségek leépítése egyfelől az illetmények leszállítása, más­felöl pedig az alkalmazottak elbocsátása útján tör­ténik. A fennálló jogszabályok csak igen szűk lehetőséget nyújtanak e téren a vállalatoknak, mert úgy az illetmények leszállítása, mint pedig határozott időre kötött szolgálati viszony esetén, annak időelötti megszüntetése a szolgálati szerző­dés és az alkalmazottak már megszerzett jogai­nak sérelmével jár. A vállalatok fennmaradásá­hoz, életképességéhez és egészséges működéséhez fűződő nagy közgazdasági érdekek a vállalatok e jogának kiterjesztését indokolják. Ezzel szemben viszont szociális és munkásvédelmi szempontok megkövetelik, hogy a vállalatok csak indokolt esetben és mérvben élhessenek e jogukkal és korlátozhassák az alkalmazottak már megszerzett jogait. Az előző számunkban ismertetett 4600 1933. M. E. sz. rendelet adta meg a tételes alapot egyrészt a határozott időre kötött szolgálati szerződés idő­előtti megszüntetésére, másrészt pedig a szerződé­ses illetményeknek ijavadalmazás és nyugdíjl egyoldalú leszállítására. Az 1933. augusztus 1-én kihirdetett 6700/1933. M. E. sz. rendelet pedig szabályozza egyrészt az akár jogszabály, akár megállapodás alapján történő illetménycsökken­téseknek a nyugdíj összegére gyakorolt hatását, másrészt pedig a nyugdíj leszállíthatásának módját és mérvét. Ezen rendelet főbb intézkedései a kö­vetkezők: Az 1. § szerint, ha az elismert vállalati nyugdíj­pénztár tagjainak a pénztár alapszabályai értelmé­ben a járulékfizetési és szolgáltatási alap megálla­pításánál figyelembe veendő javadalmazását jog­szerűen csökkentik, a járulékfizetési és szolgál­tatási alapot a csökkentett javadalmazás alapulvé­telével kell a pénztár alapszabályainak megfelelően megállapítani. Ha a javadalmazásnak csak egyes nemei csökkentetnek, vagy egyes nemei külön­böző arányban csökkentetnek, avagy végül a járulékfizetési és szolgáltatási alap nem a javadal­mazásnak, avagy a javadalmazás valamely nemé­nek meghatározott hányada szerint van megálla­pítva, a járulékfizetési és szolgáltatási alap legfel­jebb a tag összes javadalmazása csökkentésével azonos mértékben csökkenhet. Ezt a rendelkezést a 11. § rendelkezése szerint visszamenő hatállyal is alkalmazni kell, ha valamely javadalmazást a pénztár miniszteri elismerése joghatályának idő­pontja után, de még a rendelet hatálybalépése előtt csökkentettek, tekintet nélkül arra, hogy az alkalmazott a rendelet hatálybalépésekor még szolgálatot teljesíí-e. A járulékfizetési és szolgál­tatási alap csökkenése folvtán a tag által befize­tett összegből javára mutatkozó különbözet mi­kénti kezeléséről és annak felhasználásáról az 1. § részletesen intézkedik. Bírói gyakorlatunk szerint az a körülmény, hogy az alkalmazott nyugdíjban részesül, a munkaadót nem menti fel a szolgálati szerződés felmondásának és a felmondási időre járó illet­mények kiszolgáltatásának kötelezettsége alól. Az 1910 1920. M. E. sz rendelet 13. §-a pedig az al­kalmazottnak megadja a jogot, hogy végkielégí­tésének kifizetését igényelhesse. A 6700/1933. M. E. sz. rend. 2. §-a a iköztámogatásban része­sülő vállalatok nyugdíjigénnyel bíró alkalmazot­taival szemben kimondja, hogy a nyugdíjjogo­sultság esetén a nyugdíjjogosult alkalmazottnak a szolgálati viszony megszürltetése miatt felmondási időre javadalmazás vagy végkielégítés nem jár. Viszont ezzel szemben a nyugdíjhoz való igényt csak az alapszabályszerü várakozási idő leteltéhez fűzi, hatályon kívül helyezvén az alapszabályok­ban megkívánt egyéb feltételeket (pl. szolgálat­képtelenség, kor vagy bizonyos szolgálati idő). A 4600 1933. M. E. sz. rend. I. fejezete alá eső vállalat által fenntartott elismert vállalati pénz­tárnak a 6700^1933. M. E. sz. rend. hatálybalépé­sekor már folyó szolgáltatásait a felügyelő ható­ság a vállalat gazdasági helyzetének, továbbá a tag által annak idején betöltött munkakör jelen­tőségének és a tag tényleges szolgálati idejének mérlegelésével csökkentheti. (3. §.) A 4600 1933. M. E. sz. rend 26. §-a módot nyújt a vállalattól járó nyugdíj, vagy nyugdíjtermészetü járandóságok leszállítására, ha a gazdasági viszo­nyok a vállalat hátrányára lényegesen megváltoz­tak. Ezen intézkedés kiegészítése céljából a 6700 1933. M. E. sz. rend 4. §-a akként rendelke­zik, hogy a vállalattól és elismert vállalati nvug­díjpénztártól járó nyugdíj, vagy nyugdíjtermé­szetü járandóságok legfeljebb arra az összegre szállíthatók le, amely az alkalmazottat megilletné, ha a vállalat által fenntartott elismert nyugdíj­pénztár, vagy ilyennek hiányában az el nem is­mert külön jogi személyként működő nyugdíj­pénztár szabályzata, ha pedig ilyen pénztárak

Next

/
Oldalképek
Tartalom