Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Tisztviselő, kereskedősegéd, iparossegéd

3. szám MUNKAJOG 5 lünk ki. Ezek szerint gyári munkások azok a különféle korú férfi és női munkások", akik ..közös műhelyekben dolgoznak". A hangsúly a ..dolgoznak" szón van, vagyis Schwicker definíciója szerint: azok. ..kik a gyártásnál állandóan fizikai szakszerű munkát végeznek", tehát a szak- és segédmunkások, másszóval a nem fontosabb munkakörű (egyszerűi iparossegédek. Ugyanerre az eredményre vezet az Ipt. egyes szakaszainak vizsgálata is. Igaz. hogy az Ipt. 111. §-a szerint a gyári munkásokra kiterjednek a ..segédekről" intézkedő 88—110. §-ok rendeletei is, ez a rendelkezés azonban csak annyit jelent, hogy a D) fejezetben írt kivételektől eltekintve, a ,.gyári munkás" jogai azonosak az ..iparossegéd" jogaival, de természetesen nem jelenti egyúttal azt is. hogy a 88—110. §-okban foglalt intézkedések közül azok is irányadók lennének a gyári munkásokra, amelyek nem reájuk vonatkoznak. Egyébként az Ipt. 111. § semmikép sem nyújt lehetőséget arra. hogy a tételt megfordítsuk és a későbbi §-ok (111— 121. §) kivételes rendelkezései alá vonjuk a korábbi (88—110. §) rendelkezéseit, hacsak ezt a törvény kifejezetten nem engedélyezi. Ilyen engedélyt csak a felmondási időket szabályozó három bekezdésből álló Ipt. 92. §-a első bekezdése tartalmaz. Ha az Ipt. 92. §-át elemezzük, azt látjuk, hogy annak minden bekezdése önálló egész, mert mindegyikben más-más minőségű és munkakörű alkalmazott felmondási idejét különbözőképen állapítja meg. A megkülönböztetés az elnevezésben (segéd, kereskedősegéd, fontosabb teendőkkel megbízott iparos- és kereskedősegéd), valamint a felmondási idők tartamában 15 nap. 6 hét. 3 hó) jut kifejezésre. Az első bekezdés szerint a ..segéd'' felmondási ideje 15 nap arra az esetre, „ha a felek másképen nem egyezkedtek, vagy ha gyárakban a munkarend (113. §-a) másképen nem intézkedik''. Igaz. hogy a törvény itt jelző nélkül használja a „segéd" szót, de ebből még a mondat általános jellegére következtetni nem lehet, mert a felmondási idő rövid tartamából nyilvánvaló, hogy a törvény ehelyütt csak a nem fontosabb munkakörű segédekről kívánt rendelkezni. Okszerű ez annál is inkább, mert a második bekezdésben említett kereskedelmi segédekre, valamint a harmadik bekezdésben említettek közül ugyancsak a fontosabb teendőjű kereskedelmi segédekre a munkarend hatálya sohasem terjedt ki. tehát nem feledékenységre, hanem tudatos szövegezésre mutat az. hogy a törvény a második és harmadik bekezdésben a munkarendre való utalást mellőzi. Igaz. hogy a felmondási időkre vonatkozó szabályok érvényessége az összes alkalmazottakkal szemben ellenkező megállapodás hiányától függött, illetve részben függ jelenleg is. de ez a feltétel valamennyi munkavállalóra nézve nem azért volt helytálló szabály, mert ezt az Ipt. 92. § 1. bek. kiemeli, hanem azért, mert a szerződési szabadság általános elvét az Ipt. már a 88. §-ban lefektette. Amikor tehát a törvény ezt az elvet a 92 §-a első és második bekezdésében újból hangsúlyozza, csak túlzott óvatosságot árul el. Éppen ezért nem lehet feltételeznünk a törvényhozóról, hogy az Ipt. 113. §-a felhívását a többi minőségű alkalmazottak felmondási idejének megállapításánál elmulasztotta volna, ha a munkarenddel kapcsolatos kivételes szabályt az első bekezdésben említett legkevésbé jelentős munkakörű s ezért legkisebb felmondási időre jogosult ipari segédeken (aequale gyári munkás) kívül más alkalmazottak jogviszonyára is kiterjeszteni kívánta volna. De meggyőződésünk, szerint a legkevésbé sem lehet elfogadható okunk a fontosabb teendőjű iparossegédeket egyes vonatkozásokban a gyári munkások színvonalára lefokozni, ha figyeUinbevesszük, hogy ezek a fontosabb munkakörű kereskedelmi segédeknek (a harmadik bekezdés exemplifikativ felsorolásában) a törvény minősítése szerint is egyenlő jogállású társai, mert felmondási idejüket egységesen (3 hó) szabályozza. Nem hihetjük, hogy míg a törvény egyfelől a fontosabb munkakörű alkalmazottakat a többinél lényegesen hosszabb felmondási idő biztosításával védi, addig másfelől ezt a hathatós védelmet annyira gyengíteni kívánta volna, hogy ez a munkaadónak a munkarendben kifejezésre juttatott egyoldalú akaratnyilvánításával megszüntethető legven. III. Ha a kifejtettek egybevetése után helyesnek fogadjuk el azt a tételt, hogy a gyári munkarend csak a gyári munkások jogviszonyának szabályozására alkalmas, akkor nincs törvényes alapja annak az elgondolásnak, hogy az íhallgatólagos magatartásuk folyományaként) a fontosabb teendőkkel megbízott ipari segédekre mégis hatályossá válhat, ha a munkarendnek kifejezetten reájuk vonatkozó intézkedései ellen nem tiltakoznak. A hallgatólagos tények kötelező erejének megállapításához is szükséges az. hogy a kötelezett fél magatartásában felismerhetők legyenek az érvényes ügyletkötéshez szükséges elemek, miért ís a konkrét hallgatólagos ténynek egvéb kellékeken kívül mindkét ügyleti fél ügyleti akaratával összhangban kell állania. Ámde szinte elképzelhetetlen, hogy a fontosabb munkakörü alkalmazottak, kiknél a szolgálati hely megváltoztatása természetszerűleg lényegesen nehezebb- mint az alacsonyabb munkakörű gyári munkások esetében — a munkarendnek a felmondást kizáró vagy korlátozó intézkedéseit magukra nézve kívánatosnak tartanák és szándékuk-