Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - Tisztviselő, kereskedősegéd, iparossegéd

3. szám MUNKAJOG 8 teendőjüekre is kiterjed, ha ez utóbbinak annak hatálya alól kifejezetten kivéve nincsenek. Helyes az az álláspont, hogy az Ipt. 113. §-a kizárólag a gyári munkásokra alkalmazható. Ennyiben a 113. § lex speciális. De miután az Ipt. 111—121. §-ai az ipari alkalmazottaknak egy külön kivett csoportjára vonatkoznak, ezen csoporton belül a kérdéses rendelkezések lex generalis-t képeznek, s hatályuk a csoporthoz tartozó ipari alkalmazottak minden kategóriájára kivétel nélkül kiterjed, s az alól kivételt a jog alkalmazója sem tehet, akkor- ha maga a törvény ilyen kivételt nem állapít meg. A kérdést tehát eldönti az a megállapítás, vájjon a gyárakban alkalmazott fontosabb teendőjü iparossegéd gyári munkás-e. vagy sem. Maga az Ipt. nem határozza meg a gyári munkás fogalmát, a 78.000 23. K. M. sz. rendelet 4. § megállapítja ugyan, mely üzemek tekintendők gyárnak, de a gyári munkás fogalmáról nem beszél. A közfelfogás gyári alkalmazottnak tekint mindenkit, aki valamely gyárüzem alkalmazásában áll szolgálati szerződés alapján. Az Ipt. és az 1910 1920. M. E. sz. rendelet figyelembevételével a gyári alkalmazottak lehetcek iparossegédek, kereskedősegédek vagy tisztviselők. A gyárnál alkalmazott iparossegéd neve: gyári munkás. Arra a feltevésre, hogy a gyárban alkalmazott iparossegédeknek csak egy része volna gyári munkás, a másik része nem. sem logikailag, sem törvényes alapot nem találok. Mindenki, aki gyárban ipari munkát végez — feltéve, hogy nem tisztviselő s nem kereskedősegéd — akár fontosabb a munkája, akár nem: gyári munkás, mert ennek elbírálásánál csak a munka helye (gyár) s annak ipari minősége lehet irányadó, az utóbbinak fontosabb- vagy nem fontosabb teendőjü minősítése azonban a lényegen nem változtat. Mert ha a fontosabb teendőjü gyári ipari alkalmazott nem munkás, akkor azt kérdem, hogy micsoda tulajdonképen, miután egyéb törvényes kategóriába be nem sorozható. Maga az Ipt. nem nyújt alapot erre a megkülönböztetésre. Az Ipt. 111. §-a szerint az iparossegédekről szóló 88—110. §-ainak rendeletei a gyári munkásokra is kiterjednek. Minden kivétel nélkül. Kiterjed tehát a gyári munkásokra a 92. § is. amely a fontosabb és nem fontosabb munkakörü segédek közötti megkülönböztetést statuálja. Ehhez képest tehát meg kell különböztetni fontosabb és nem fontosabb teendőjü gyári munkást is. Amiből viszont nyilvánvalóan az következik, hogy általánosságban is a gyáriparban alkalmazott iparossegéd neve munkakörére való tekintet nélkül gyári munkás, akinek jogviszonyait egyrészt az Ipt. 88—110. §-ai, másrészt a 112—121. §-ai szabályozzák. Amint fentebb érintettem, tehát van egyrészt fontosabb és nem fontosabb munkakörű iparossegéd, másrészt ugyanez a megkülönböztetés van a gyáriparnál: ott is van fontosabb és nem fontosabb munkakörű gyári munkás. A fontosabb teendőjü iparossegéd is tehát a gyáriparnál gyári munkás. Tehát gyári munkások: a munka\ezetők. mesterek, főgépészek s más hasonló néven alkalmazott, s fontosabb munkakört betöltő alkalmazottak is. És mert az Ipt. 111—121. §-ai nem tesznek különbséget a fontosabb és nem fontosabb teendőjü munkások között, ebből következik, hogy az idézett szakaszok rendelkezései — s közöttük a 113 § s ennek g) pontja is — különbség nélkül minden gyári munkásra kiterjednek, még ha fontosabb teendőkkel is van felruházva, de nem emelkedik ki az iparossegédek kategóriájából, tehát nem tisztviselő, vagy kereskedősegéd. Nincs tehát törvényes alap oly joggyakorlatra, mely szerint a fontosabb teendőjü gyári munkások nem esnének a munkarend alá. Nem nyújt nevezetesen támpontot erre az Ipt. 92. §-a sem, amely szerint „A munkaadó és segéd közötti viszony, ha máskép nem egyezkedtek, vagy ha a gyárakban a munkarend (113. §) másként nem intézkedik, 15 napi felmondással felbontható". Ugyanezen szakasz, amidőn a fontosabb teendőjü alkalmazottak 3 havi felmondási idejét megállapítja, nem említi külön a gyári munkarendet. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ezekre a gyári munkarend nem vonatkozik. A szabályt ugyanis a fentidézett első mondat tartalmazza, s ez az általános rendelkezés a fontosabb teendőjü alkalmazottaknál csak a felmondás időtartama tekintetében szenved változást, egyébként azonban az általános tétel egyéb rendelkezései, és pedig: 1. a szabad egyezkedés. 2. a gyári munkarend a többi, a felmondási idő tekintetében más szabályozás alá eső alkalmazottakra is kiterjednek. A szabad egyezkedés tekintetében ezt nem is vonja senki kétségbe, ez kiterjed mindenképen a fontosabb teendőjü ipari segédekre is, sőt az 1910 1920. M. E. sz. rendeletig kiterjedt kereskedősegédekre is. Nincs tehát semmi ok arra. hogy a fentemlített mondat második tétele, a munkarend, szintén mint általános szabály, a többi alkalmazottakra ki ne terjedne (természetesen a kereskedősegédekre nem. miután a 111. § szerint a gyári munkások csak az iparossegédekkel azonosíttatnak). Kétségtelen, hogy a joggyakorlat divergálása folytán szükséges volna a jogegység érdekében a kérdés megoldását leszögezni, hogy az alkalmazottak ezen kategóriája ne