Munkajog, 1933 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Olvasóinkhoz

2 MUNKAJOG 1. szám szerződés, üzemi magállapodás, sztrájk, bojkott, kizárás, stb. — melyek az individuális magánjog rendszerébe sem be nem illeszthetők, sem pedig mibenlétük és joghatásuk a magánjogi dogmatika tételeivel nem magyarázható. A munkajog terén nyilvánul meg legkézzelfoghatóbban a fejlődő gazdasági élet tényei és fennálló jogszabályok közti ellentét. Az individuális magánjog keretében ezen organizációk és működésük, valamint ügyleteik számára nincs hely. Ez a magánjog, mint alapelvébe ütközőt, igen sokáig visszautasította az organizációknak azon rendelkezéseit, mellyel a felek egyéni akaratának érvényesülését és a szolgálati viszony egyéni szabályozására irányuló megállapodását háttérbe szorítani, azt korlátozni és egyes esetekben meghiúsítani törekedtek. Az individuális magánjog a szolgálati viszony szabályozásánál nem jutott el annak felismeréséig — annál kevésbbé a következmények levonásáig — hogy a szolgálati viszony nemcsak a munkaszerződést kötő felek között létesít kapcsolatot és hozza őket egymással jogviszonyba, hanem a munkafeltételek, valamint a gazdasági érdekek és helyzet közössége folytán az egy üzemben foglalkoztatott, valamint ezen túlmenőleg az ugyanazon szakmához tartozó munkavállalókat is. Ez az üzemi és szakmai kapcsolat is, mint erőtényező érvényesül és megakadályozza a feleket a szolgálati viszony egymástól eltérő tartalmi kialakításában. A, termelési rendben a háború után erőteljesebb ütemben jelentkező ezen átalakulási processzus, a magánalkalmazottak politikai befolyásának a háború után majdnem mindenütt bekövetkezett emelkedése a törvényhozások figyelmét a szolgálati viszony problémái felé terelték. Ennek az érdeklődésnek folyományaként a nyugati országokban a háború utáni törvényhozás mindenütt egyfelől a tényleges gazdasági helyzet és a fennálló jogszabályok közt mutatkozó ellentétek megszüntetésére, másfelől a munkajog terén az érdekképviseletek jogának kiépítésére s ennek (üapján egy új, többé már nem az egyének szerződési szabadságán, hanem a szervezetjogon felépülő munkajog — a kollektív munkajog — megteremtésére törekedett. A kollektív munkajog kiépítése és szabályozása a háború utáni munkajogi törvényhozások legjellegzetesebb vonása. A szolgálati viszony fejlődésében érvényesülő s az individuális magánjogi szemlélettől teljesen elütő ezen irányzat vezetett a szolgálati viszonynak a magánjogból való kiemelkedésére s a munkajognak önálló diszciplínaként való kialakulására. Ezzel együtt járt a munkajogi irodalomnak a nyugati országokban az utolsó évtizedben észlelhető páratlanul hatalmas fellendülése, a munkajogi folyóiratok számának óriási emelkedése. Sajnos, hazánkban a munkajog csaknem teljesen elhanyagolt terület. Sem a jogirodalom, sem a jogi szaksajtó nem foglalkozik vele olyan behatóan, miként azt nagy jelentősége, a problémák bonyolultsága és újszerűsége, valamint a lakosság többségét érintő volta megérdemelné. Jogirodalmunk ezen régen érzett hiányát akarjuk jelen — egyelőre kéthavonként megjelenő — mellékletünk megindításával pótolni. Oly orgánumot akarunk ebben a magyar jogászközönség rendelkezésére bocsátani, mely híven, a tudományos kutatást kötelező tárgyilagossággal és alapossággal — de ha kell, bátorsággal is — tájékoztatja őt a hazai és külföldi jogélet munkajogi vonatkozású eseményeiről, megnyilatkozásairól és problémáiról. Jogalkotás rovatunkban — melynek vezetését Dr. Berezel Aladár ügyvéd vállalta — a hazai törvényalkotás mozzanatairól és munkálatairól fogunk olvasóinknak beszámolni. Határozattárunkban a munkajogi ítélkező hatóságaink — bíróságok és köigazgatási hatóságok — jogerős döntéseinek közzétételével, — szükség esetén azok kritikájával és a külföldi joggyakorlatra való utalással — óhajtunk a munkajogi ítélkezés terén észlelhető, munkaadót és munkavállalót egyaránt sújtó és a gazdasági életre károsan visszaható jogbizonytalanság megszüntetésén és a jogegység megteremtésén munkálkodni. Szemle rovatunkban a külföldi munkajogi bírói gyakorlat elvi és nálunk is felhasználható elvi döntéseit fogjuk ismertetni. Mellékletünk megindításával kettős cél vezet bennünket. Egyfelől felkelteni óhajtjuk a magyai- jogászközönség érdeklődését a munkajog iránt és annak tudományos megművelése számára értékesíteni a magyar jogászságban rejlő és nemzetközi viszonylatban is elsőrendű értéket képviselő szellemi eröt, másfelöl előkészíteni egy nemzeti jogunkban gyökerező, jogunk alapelveit értékesítő, hazánk gazdasági viszonyaival számoló egységes és modern magyar munkajog kialakulását. Ehhez kérjük olvasóinknak és az egész magyar jogászközönségnek megértő és jóindulatú támogatását. Dr. Fomheim Ernő A tisztviselői jelleg megállapíthatósága a munkaügyi rendelet szempontjából Irta: Dr. Schwartz Tibor kir. trvszéki bíró. Az 1910/19.20. M. E. rendelet címe értelmében az abban foglalt rnedelkezések a „kereskedősegédek és az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek" szolgálati viszonyai elbírálásánál nyrenek alkalmazást. Az aláb-