Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 3. szám - Kriminalisztika és büntető igazságszolgáltatás. 1. [r.]

képezés után az egyes lábnyomokat ezenfelül gipszöntvény útján is megörökítik, amely természetesen az elszállítást is lehetővé teszi. A cipők talpán, sarkán látható sokféle eltérés alkalmat ad annak megállapítására, hogy kinek a cipőjétől ered valószínűség szerint az illető nyom. A jelenben különösen használatba került és a cipő talpának a kopás ellen való megvédését célzó szögekkel való kiveretése, valamint a cipő talpa hegyének védelmét célzó veretek stb, mind több és több lehetőséget adnak annak megállapítására, hogy vájjon a gyanúba került egyénektől ered-e az illető, hóban, sárban, agyagban maradt dpőnyom? Ezen bizonyítékokkal kapcsolatosan nem a szemrevételük nehéz, hanem a bizonyítékoknak, a nyomsoroknak elvihető módon való megrögzítése. Kevésbbé ismeretes az, hogy a láb- ós cipőnyomok hosszabb sorozatából következtetést vonhatunk arra a valószínűségre, hogy az illető egyén bizonyos betegségekben, mint például nagyfokú csámpásságban, reszkető bénulásban (paralysis agitans), gerincvelősorvadásban (tabes ítorsalis) szenved, vagy lábainak ataxiája jelentkezett, vagyis akaratos izommegmozdulásainak koordináltsága, összhangja van megzavarva, — ami azután lábai mozgásainak rendezettségét is megzavarja. Tagadhatalan, hogy ezekben az utóbbi esetekben a bizonyítás még Lehezebb, mert hiszen a lábnyomok hosszabb sorozata, a lábnyomoknak egymáshoz való viszonya bír jelentőséggel. Azonban adódhatnak viszonyok, például a fagyott hóban, vagy agyagos, nedves földben való járás eseteiben, amikor a lábnyomok konzerválása lehetséges, leginkább fényképezés útján. 4. Landsteiner bécsi egyetemi asszisztens 1901-ben Bécsben szeroiogiai vizsgálatokkal foglalkozva kutatásai közt kitért arra a kérdésre ií>, hogyan viselkedik az egyik ember vére, ha egy másik embernek vérével (vérsavójával) keverjük össze. A vércseppek és a vérsavók kevergetése a vérátömlesztésekkel kapcsolatos, ma már ismeretes, veszélyek kiküszöbölése szempontjából, bír rendkívül nagy horderővel. Bennünket megállapításaiból, amelyeknek gyakorlati használhatóságát és értékesítését főként; Lattes és Schiffnek Berlinben 1925—1929-ben folytatott kutatásai mozdították elő, az érdekel, hogy kiderült, hogy a vérsejteknek a vérsavóval szemben való viselkedése folytán négy vércsoportot lehet megkülönböztetni. Annak a megállapítása, hogy az illető egyén vére melyik vércsoporthoz tartozik, a vérnek megalvása után is lehetséges olyképpen, hogy a megszáradt vérből kis részecskéket ú. n. fiziológiai sóoldatban (körülbelül 0.7%-os sóoldat) feloldunk. Amennyiben adott esetben, például a bűncselekmény helyszínén maradt vérnyomokból megállapítható, hogy a tettes és a sértett vére az I., íiietve a II. vércsoporthoz tartozik, de IV-es vércsoporthoz tartozó vértől eredő nyomok ott nincsenek és van egy gyanúsított, akinek vére a IV. vércsoporthoz tartozik, — úgy emberi számítás szerint ennek a gyanúsítottnak kevés köze lesz a bűncselekmény elkövetéséhez. Tehát a bűntettesek exkulpálása szempontjából lehet ennek a ter41