Miskolci jogászélet, 1944 (20. évfolyam 1-4. szám)

1944 / 1. szám - Fiduciárius ügyletek. 1. [r.]

X Fiduciárius ügyletek. I. A fiduciárius ügyletek természete. A fiducia szó a latin fidere (bízni) igéből származik és magyarul bizalmat jelent1). A szónak ebből a jelentéséből nyilvánvaló, hogy a fiducia-ügyleteken olyan jogügyleteket kell érteni, amelyeknél a bizalomnak különösen fontos szerep jut. A gyakorlati jogéletben, annak megnyilvánulásaiban a bizalomnak több, vagy kevesebb jelentősége mindig van. Fokozott mérlékben érvényesül azonban ez a jelentőség a fiduciárius ügyleteknél2) — úgyannyira, hogy az egyik fél bizalma a másiknak a hűségében, tisztességében, becsületességében szinte a lényegét teszi az ügyletnek. Személyes vonatkozású, különösen érzelmi körülmények szövik át ennek megfelelően az ügylet eredményezte jogviszonyt is. Az egyik fél ismeri a másik fél személyes tulajdonságait és egyéb körülményeit s ezért megbízik benne. A közöltük fennálló belső bizalmi viszony az alapja az egymással megkötött jogügyletnek, valamint az ebből eredő jogviszonynak. A jogügyletnek a célja mindig bizonyos joghatás létrehozása. A joghatásra viszont — a vagyonjogot tekintve — mindig bizonyos gazdasági cél megvalósítása érdekében van szükség. A jogügylet eredményezte joghatás révén valósul meg a felek által elérni kívánt gazdasági cél is. így pl. a tulaj donátruházó ügyletnek jogi célja az, hogy az a személy, akinek a dolog átadatott, megszerezze a tulajdonjogot; — gazdasági célja pedig az, hogy a tulajdonszerző a dolgot használhassa s általában afölött rendelkezhessék. A tulajdonátruházással, azaz a dolog átadásával és átvételével mind a két cél egyszerre meg is valósul. 1) L. Walde: Lat Etym. WÖTterbueh, 289. 1. — A fiducia sző eredetét és jelentősét illetőleg bő (tájékoztatást ad Heck. (Die fiducia cum amico contracta. 102. 1.) 2) A fiduciárius szerződés lényegét illetően 1. Enneccerus: Lehrbuch des bürgerIiehen Kechts (1928) I. k. 1. rész. 355, 369. s köv. 1.; Ooviello: Manuale di diritto civile italiano. (1910) I. k. 355. 1.; Goltz: Das fiduziarische Eechtegeseháft. (1901); Eumpf: Wirtschaftliche Vertnauengesciháfte. (Archiv f. d. civ. Praxia 1920. évf. 14. és köv. 1.); ü'errara: I negozi fiduciari. Studi per Scialoia. 1905. II. kötet 745. s köv. 1.; Oariota— Ferrara: I negozi fiduciari. (1933) 1_9. 1.; Tury Sándor Kornél: Fiduciárius jogátruházás és közvetett képviselet. (1930.) 1