Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

mesnek látja dr. Vladár Gábor a lelkészi becsületszékek megszervezését még abból a szempontból is, hogy az egyesület keretén belül különböző áramlatok kerekedhetnek felül és tagjaiknak többsége, ezeknek szelleme esetleg nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az egyház támaszt. Az egyesületben uralomra juthat egy erőszakos kisebbség, amellyel szemben a józan többségnek engednie Kell; sőt lehetséges, hogy a józan többség épen emiatt távoli ártja majd magát az egyesületi élettől és így a lelkészi becsületszék jövendő helyes működésére nézve az egyháznak nincs meg a szükséges biztosítéka6). Az előadó fejtegetései rendkívül nagy hatással voltak a zsinat tagjaira és ennek ellensúlyozására D. Kapi Béla püspök igyekezett felszólalásával a lelkészi becsületszék létjogosultságát magasabb egyházi szempontokból igazolni. A lelkészi becsületszék intézménye szerinte is érinti az esperes és a püspök hatáskörét, mert ez utóbbiak jogköréhez tartozik, hogy az alájuk rendelt lelkészek egyéni magatartását figyelemmel kisérjék és az esetleges mutatkozó bajokat, hibákat hivatalos eszközök igénybevételével kiküszöböljék. A lelkészi becsületszék megszervezését azonban, Kapi püspök szerint, korántsem az egyházi hatóság gyengesége teszi szükségessé, hanem inkább az egyházi közszellem egységének és a papi testület közszellemének kiforratlansága. A lelkészi becsületszék hivatva van arra, hogy a papi egyéniség és egyéni magatartás azon kisebb ügyeiben, melyek kicsúsznak a hivatalos hatóság kezei közül és amelyekbe nem tud beleszólni, mert azok nem rubrikázhatók, — az evangélikus egyház papi testülete lelkiismeretének kifejezőjévé, a papi testület legszentebb érdekeinél; védelmezőjévé váljék7). A zsinat végül is elfogadta a lelkészi becsületszékről beterjesztett javaslatot, amely az új egyházi törvényeknek a törvénykezésről szóló VIII. t. c. 183. szakaszát alkotja. A végleges szövegezés után a lelkészi becsületszék a VIII. t. c. 183. §-ában következőképen kodifikáltatotl: „A Magyarhoni Evangélikus Lelkészek Egyesülete a kari becsületnek és Hivatásnak ápolása, erősítése, fenntartása céljából kari becsületszéket szervez, amely az egyesület tagjainak a kari becsületbe, a kari szellembe és a lelkészi hivatásba ütköző cselekedeteit bírálat tárgyává teheti és az egyesületnek rendelkezésére álló eszközökkel (tanács, intés) közremüködhetik abban, hogy tagját bírói fegyelmi eljárás nélkül a kari becsület, a kari szellem és a lelkészi hivatás megtartására bírja; végső esetben pedig, ha az Egyesület eljárása eredménytelen maradna, tagjai közül kizárhatja. Az Egyesület fegyelmi eljárás megindítása iránt tagjai ellen panaszt tehet. A becsületügyi eljárás e) A részletes vita 1936. dec. 9-én volt. (Lásd u. o. i. h.) 7) A zsinat III. ülésszakának 15. ülése naplójában lásd Vladáir Gábor dr. és D. Kapi Béla felszólalását egész terjedelmében; terjedelmes részleteket közölt belőle Kiss Antal: „Az 1934—37. évi budapesti országos evangélikus zsinat előzményed, lefolyása és joganyaga'1 c. munkájában. Miskolc, 1941. 81—82. 1. és 83—84. 1. jegyzeteiben. Ugyanott közölte Dr. Szeb erényi L. Zsigmond felszólalását is, mely azonban újabb komoly érvek említése nélkül állást foglalt a lelkészi becsületszék felállítása ellen. 4