Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)
1943 / 4. szám - A magyarországi protestáns egyházak perjoga
ilyen felismerése — természetesen nem ellenvélemény nélkül50) — jelenti azt a határkövet, amelyen innen a hazai protestáns egyházak szervezetének modern formája kialakult s amelyen túl a szélsőséges megoldások sokszor kiismerhetetlen összevisszasága tette bizonytalanná éppen a szervezeti hiányosságok révén az egyházi igazságszolgáltatást. Az egyház bírósági szervezetének modern formája szoros összefüggésben áll az egyházszervezet kialakulásának főbb mozzanataival. A kibontakozás egy egységesen átgondolit bírósági szervezet felé mindenben követi az országosan szervezkedő protestáns egyházak rendeződési törekvéseit. Hovatovább világossá lesz, hogy az egyes és az egyházon belül is önállóan kezelt autonóm testületek, mint egyházmegye, egyházkerület és egyetemes egyház, nemcsak a történelmi hagyományok alapján, hanem e testületek autonóm jogköréből következő módon is, elengedhetetlenül igényük önálló bírói hatóságuk megszervezését s e bíróságok között viszont az összhang és együttműködés megteremtését, valamint a jogkörök és feladatok éles és következetesen .keresztül vitt elhatárolását. 3. A végső szervezeti formák. — Az 1791. évi zsinatokat megelőzően úgy a református, mint az evangélikus egyház országosan még nem szervezkedett. Ennélfogva a bíróságaik szervezete nem terjedhetett túl az egyházmegye és az egyházkerület fokozatán51). Az országos viszonylatokra kiterjedő első szervezkedés alkalmával azonban — bár sem a pesti, sem a budai zsinailok kánonai soha törvényerőre nem emelkedtek — az egyház bíróságainak szervezete az egyetemes egyházi fokozaton is rendezést nyert s így a protestáns egyházak bírósági szervezetének történetében ez az első eset, ahol az egész egyházra kiterjedő bírósági orgonizmus már feltalálható52). dolok. Erről majd határozunk. És csak azzal gondolák, hogy az ily peres ügyek ne háborgassák gyűléseinket és mégis az igazság kiszolgáltassák kinek-kinek.'* Székács id. cikke id. h. 418. 1. 50) „Ez állandó törvényszékeik a világi procedúra minden költségével bezzegjével és nyomorgatásával, zárt ajtóknál ítélnek, tanácskoznak, végeznek minden tartózkodás nélkül s mindezekből a convent legföllebb csak annyit tud meg, hogy N. N. elítéltetett, vagy felmentetett." Wvnvmer A. G.: A dunántúli rendszer. Protestáns Egyázi és Iskolai Lap. III. 1844. 274—275. 11. 51) „A tractust igazgatja az esperes két, vagy három papi tanácsbírákkal (synodus partialis), ma már világi gondnokok és tanácsbírék is vannak mellette. ítél az ekkle. siák kisebb dolgaiban, váló perekben; de azt és minden más nagyobb dolgokat a fő zsinat elébe tartozik terjeszteni. A fő zsinat elnöke a püspök, kit eleinte a zsinaton jelen volt papok választottak, a fejedelem pedig megerősített. A püspök hívja össze minden évben egyszer a fő zsinatot sz. háromság 2. vasárnapjára, hol egyik ,hol másik tractus kebelében ... A fő zsinat vigyázott a vallás tisztaságára, ítélte a tractusokból oda föllebbvitt pereket, a váló perekben végső ítéletet hozott..." Egyházi Almának MDCCCXLII. évre 195—196. 11. 52) Az 1791-ben Pesten tartott ágost. hitv. ev. vallású zsinat végzései, 13., 16. és 19. kánonok, — 1791. évben Budán tartott nemzeti zsinatban hozott egyházi Kánonok. 9., 17. és 155. kánon. 60