Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 4. szám - A pártfogó ügyvéd költségigényének jogi természete

^ A pártfogó ügyvéd költségigényének jogi természete* A szegény fél fészére kirendelt ügyvéd a perköltségben marasztalt ellenféltől közvetlenül behajthatja megállapított kiadásait és díjait. Az ellenfél az ügyvéddel szemben oly kifogással, amely őt a szegény félhez való viszonyából illeti meg, csak annyiban élhet, amennyiben azt a költséget, amely részére ugyanabban a perben a szegény fél eilen meg van állapítva, felszámíthatja. (Pp. 121. §.) A törvénynek az a határozmánya, hogy a szegény fél részére kirendelt ügyvéd a perköltségben marasztalt elleniéitől közvetlenül behajthatja megállapított kiadásait és díjait, szükségessé teszi annak a kérdésnek a tisztázását, mikép a törvényben fenti módon megjelölt és a szegény fél ellenfelét terhelő követelés milyen jogi természettel bír. E téren azonban eltérnek a felfogások. Magyary szerint „a szegény fél ügyvédje nem saját jogán lép fel, mint hitelező az ellenfél ellen, hanem mint a szegényjogon perlekedő félnek a kényszerengedményese."1) Ez a nézet, mely az engedményezés elemeinek a felismerését célozza, a legelfogadhatóbbnak és a legcélravezetőbbnek látszik azonban, nem teljesen a Magyary által kifejtett nem mindenben világos fogalmazásában. — Pontosabban hangzanék talán így a szóban forgó konstrukció: „A szegény fél ügyvédje a szegényjogon perlekedő fél kényszerengedményese, aki nem saját jogán lép fel, mint hitelező az ellenfél ellen." A magyar és a volt osztrák joggyakorlat, valamint Neumann és Kovács M. közvetett állásfoglalásából2) az tűnik ki, hogy ők a szegény fél részére kirendelt ügyvéd megállapított kiadásait és díjait nem a szegény fél, hanem kifejezetten és egyenesen a kirendelt ügyvéd követelésének tekintik.3) — Ez látszana a legegyszerűbb felfogásnak, azonban teljes megnyugvással azért nem lehet elfogadni, mert nem nyújt kellő alapot több, alább részletezésre kerülő, az ügyvéd, a fél és az ellenfél közötti kapcsolatok elfogadható magyarázatára. Nézetünk szerint a szegény fél részére kirendelt ügyvédnek meg1) Magyary: A magy. polg. perjog, 1922(?), 330.; — a Magyary—Nissalovssky új kiadás (1939) a munka idézett részét érintetlenül hagyja (329.). 2) Kovács M.: A polg. perrendtart. magyarázata, 1927, 396. 3) Általában uralkodónak mondható álláspont. 49