Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

^amelyek ebben az elismerésben az egyének jogaiként jelentkeznek, iehát amikor az egyház az egyéni érdekeknek érvényesülést enged, tulajdonképpen a közösség érdekeit is szolgálja, mert az egyháztagok egyéni érdekei végső soron az egyház érdekei is. De ugyanez fordítva is megáll. Nevezetesen: ha az egyház valamely jogviszonyt az egyház mint közösség szempontjából részesít védelemben, akkor az az egyes egyháztagok érdekei is védelemben részesülnek, ezek a jogok is érvényesülnek, mert az egyház mint összesség érdeke az egyháztagokra kivetítve, ez utóbbiak érdekének is minősül. Ezek szerint tehát az egyházi perfogalom részben közjogi, részben pedig magánjogi perfogalomra osztályozódik. A közjogi természetű egyházi perfogalom az egyházi per olyan értelmű fogalmát fedi, -amely a közösségi érdekek védelmében kíván valamely jogviszonyt érvényesíteni, illetőleg védelemben részesíteni, míg ezzel szemben a magánjogi természetű perfogalom az egyházon belül olyan ér-elemben tárja fel a per fogalmi képét, amely a magánérdekek szolgálatában érvényesít valamely jogosítványt, illetőleg véd meg valamely jogot. Ennek a perfogalmi kettős értékelésnek igen fontos gyakorlati hatása és következménye van. Az egyházi törvénykezés ugyanis ennek a kettős perfogalomnak megfelelően kettős irányban kifejlesztett peres eljárással dolgozik. Az egyik peres eljárási módba a közjogi természetű egyházi perek, a másikba pedig a magánjogi természetű egyházi perek illeszkednek be. Amellett azonban, hogy a közjogi és magánjogi természetű perfogalom további tagozódáson nem megy keresztül, a közjogi egyházi természetű perek ismét két irányban oszlanak meg, amennyiben egyfelől mint fegyelmi peres ügyek, másfelől pedig mint közigazgatási peres viszonyok ismeretesek. A közjogi színezetű perfogalomnak ez JA. további kettőssége azonban kizárólag gyakorlatilag jelentkezik, amely körülmény ennélfogva az elméleti perfogalom adottságain mit :sem változtat. * Az egyházi per jogi természete. Az egyházi perfogalom tisztázása után érintenünk kell az egyházi per jogi természetének kérdését is. Eddigi megállapításainkban annak a nézetünknek igyekeztünk "kifejezést adni, hogy az egyházi per fogalmi kellékei, de egy önálló és minden, más perjogi viszonylattól független peres eljárási jog is csak úgy képzelhető el, ha az egyházat minden más intézménytől, minden más szervezettől függetlenül, önmagában mint teljes és zárt egészet fogjuk fel. Ennek a nézetünknek hangsúlyozása ugyanis azért válik itt, az egyházi per jogi természetének vizsgálatánál elkerülhetetlenül szükségessé, mert az egyházi per jogi természetének meghatározása olyan előfeltételekkel vezethelt csak sikerre, amelyek kizárólag egy -önálló és zárt egészet képező szervezet sajátjai lehetnek. Közelebbről ez annyit jelent, hogy az egyházi perfogalom jogi természetének feltárásához múlhatatlanul igényelnünk kell annak bizonyosságát, hogy az egyházon belül a törvénykezés joga kizárólag 15