Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - A praetor szerepe a római magánjog fejlődésében. 1. r.

tisztviselőjében nem szolgát (minister), hanem urat (magnus, magister) kívánt látni7), — másrészről az, hogy a magistratus viselőjének az állam nem folyósít fizetést, hanem annak a tisztségével járó költségeket magának kell viselnie. A magistraius fogalma végül területi megkötöttséget is foglal magában, azaz szükséges, hogy a tisztviselő hatáskörrel Róma területén, vagy olt is rendelkezzék, mert egyébként nem igazi, hanem promagistratus7/*). A magistratus tehát alanyi értelemben Róma állami főhatalmának részese, aki mint a legmagasabb állami tisztség, főméltóság — a tárgyi értelemben vett magistratus viselője, hatalmát nem más megbízásából, hanem eredetiként és elvileg korlátlanul, mint a szuverén po~ pulus Romanus képviselője gyakorolja Róma területén. A római hivatali hatalom megjelölésére a források a potestas és impérium szókat használják. \ poteslas az általánosabb jellegű, s gyakran azoknak a magistratusoknak hivatali hatalmát is jelölik vele, akik imperiummal rendelkeznek (pl. consularis potestas)8). E szóhasználat azonban korántsem jelenti azt, hogy a potestas az imperiumot magában foglalná, a két fogalom között u. i. éles ellentét áll fenn. A potestas az imperiummal szemben csupán bizonyos ténykedésekre kiterjedő, kisebb mértékű hivatali hatalom, melynél fogva a hatalom birtokosa hivatali hatáskörébe tartozó egyes parancsokat bocsáthat ki, tilalmakat rendelhet el, s rendelkezéseinek megtartására a kötelezetteket törvényben meghatározott joghátrányokkal kényszerítheti. Ezzel szemben az impérium a legmagasabb hivatali teljhatalom, amelyet csupán egyes alkotmánybiztosítékok korlátoznak. A magistratusnak a fentiekben adott fogalma a hivatali hatalom ezt az alakját feltételezi, s ehhez képest az imperiummal nem rendelkező római hivatalnokok magistratusnak csupán annyiban tekinthetők, amennyiben a római állam nevében közfunkciókat teljesítenek9). Az impérium elsősorban a katonai főhatalmat (vezénylet, impérium militare), nemkülönben a büntető halaimat (imp. merum sive gladii potestas) azaz a bűnügyekben való bíráskodást, valamint a polgári törvénykezés jogát és a végrehajtő hatalmat (impérium mixtum cum iurisdictione) tartalmazza. Ehhez képest megilleti az impérium birtokosát a hadsereg vezérlete és vezénylete (commando), valamint az állam érdekeit is érintő bűncselekmények tárgyában való döntés, döntés élet és halál fölött (gladii potestas); a magistratusnak ez utóbbi joga azonban békében nem volt gyakorolható, de a hadjárat során ez a hatalma is feléledt10); megillette őt továbbá a polgári jogszolgáltatás irányítása a peres, vagy 7) Ihering: 249. 1. Nem befolyásolta a római népnek ezt a felfogását az a körülmény eem, hogy a magistratus hivatali éve letelte után felelősségre volt vonható. Va) Liv.: 8. 23. _ 10. 22. 9. _ 9. 42. 2. és Kaxlowa: I. k. 444. 1. s) Decemviri legibus scribundis consulari potestate. 9) Szentmiklósy: 30. 1. ao) Kübler: 73. 1. 144