Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 1. szám

személy, az egyén erkölcsi egysége miatt nem ismerhet el kétféle er­kölcsöt a prédikálás, elöadástartás és irodalmi munkásságban és azért is, mert az igehirdetés a keresztyén vallásos meggyőződésre is befo­lyással van23). Ezenfelül birálat tárgyává kell tenni a lelkész egész theológiai felfogását, mert egyes kiragadott mondatokból nem lehet a lelkész theológiai tudását és világnézetét kellően értékelni. E cél érdekében szükségesnek tartja az 1910-iki egyházi törvény, hogy a Spruchkolle­gium megidézze a lelkészt és kollokvium keretében győződjék meg theológiai felfogásáról. A Spruchkollegium ebbeli működése tehái nem tartozott a könnyű feladatok közé. A Spruchkollegiumnak országos szervezete van és az Ober­kirchenrat, vagyis legfelsőbb egyháztanács székhelyén működött. A szervnek 13 tagja azok sorából kerül ki, akik az egyház közösségé­nek, nevezetesen az egyházkormányzatnak, az egyházközségnek és a theol. tudománynak képviselői voltak. Az egyházkormányzat képvi­seletében tagja a Spruchkollegiumnak az Oberkirchenratnak négy tagja és a generalsuperintendens, az egyházközségnek hat és az egye­temi theol. fakultásoknak 2 tagja. A tagok részint választás, részint kinevezés (2 theol. egyetemi tanár) útján hat évre nyerik el megbí­zatásukat; póttagokról is történt gondoskodás24). Határozatképesség­hez mind a 13 tagnak jelenléte szükséges25). A Spruchkollegium épen úgy, mint a lelkészi becsületszék, tény­álladék megállapítására törekszik és fegyelmi eljárást nein kezdemé­nyez. A lelkész ügyét nem kívánja perrendszerüen lefolytatni, hanem tárgyilagosan teszi tanait a hitvallás szemszögéből vizsgálat tárgyává. Az egész eljárás sem ítélettel, sem büntetéssel nem zárul le, hanem egy kijelentéssel, — Spruch-al, hogy a lelkész hitbeli meggyőződése hogyan viszonylik az egyházi hitvalláshoz. Nem a Spruchkollegium, hanem maga a törvény mondja ki a megállapított tényálladéknak jogi következményeit. Maga a tényálladék megállapításának, — FeslstclLungsuerfahren. — három mozzanata van és pedig 1. az előkészítő eljárás; 2. a szóbeli tárgyalás (12. §.) és 3. a megállapított tényálladék „Spruch" formá­jában való kijelentése26). Az előkészítő eljárást (2—6. §§.) a konsistorium a generalsuper­intendens közvetítésével indítja meg, ha valamelyik lelkésznek hirde­tett tanaival szemben az egyházi hitvallások szempontjából aggályok merülnének fel. A generalsuperintendens a kifogásolt tanok kiküszö­bölésére törekszik; ha úgy látja, hagy az ügy komolyabb természetű, akkor a konsistorium a legfőbb egyháztanács, — Oberkirchenrat, — elé terjeszti, amely az érdekelt egyházközség és esetleg tanuk meg­hallgatásával döntés végett az ügyet esetleg a Spruchkollegiumhoz 23) Begrimdung im ~K. G, V. Bl. 1909. 1. §. és lásd Verliandlungen der Gen. Synod. és Sonderdruek. Berlin, 1910. 68. 1. és v. ö. Holstein i. m. 283. 1. «) 30. $. M) 32. $. M) V. ö. Kahl i. tanulmányával i. h. 31. lap. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom