Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 8. szám - A modern szociálpolitika fejlődése

kásvédelmi törekvések egy részét nemzetközi egyezmények útján a különböző államokban azonos értékű intézmények létesítésével tető alá hozni. Ez azt jelentette azután, hogy a szociális teher nagyjában azonos mértékben jelentkezvén a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez tartozó államokban, a gazdasági élet versenyképessége tekintetében egyiknek sem kellett súlyosabb hátrányoktól tartania. A legújabb szociálpolitika eredményeinek vonalában a veszély nagyjában hasonló módon jelentkezik, mint azt a régi szociálpolitikánál láttuk. Csak most nem az államok nemzetközi gazdasági versenyében rejlenek a nehézségek, hanem az államok közötti hatalmi vetélkedésben. A támadó jellegű állam belekényszeríti e vetélkedésbe a védekező jellegű álamot is, amikor a gazdasági életet teljesen mililarizálja s amikor — hogy Ernst Jünger szavaival éljünk — a munkásban egyszerű munkakatonát lát, azt a versengés folytonosan gyilkosabb iramának biztosítása érdekében olyan túlfeszített közreműködésre kénytelen szorítani, amelynek hatása alatt a legújabb szociálpolitika eredményei első fokon az egyén, végső fokon a nemzet — az állam — irányában megsemmisüléssel fenyegetnek. A legújabb szociálpolitika, amelyről azt mondottuk, hogy az az állam belső és külső hatalmi erőinek felfokozására irányuló tevékenység s amelynek rendeltetése, hogy az állam polgárait a közösség — a maga — érdekében minél teljesebb, minél tökéletesebb teljesítményre képesítse, az elvi elgondolás minden helyes és jó szándéka mellett sem juthat el így a tőle várt, értékeiben folyton gyarapodó eredményekhez. Amit a szociálpolitika egyik vonatkozásában ad, annak hatását az állam a maga külső hatalmi érdekének végsőkig menő, kényszerű erőszakolása egyéb vonatkozásban elveszi. így azután, amiként a régi szociálpolitika után kibontakozó új szociálpolitikát erőteljesen alátámasztotta az a körülmény, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet révén megvalósult a különböző államoknak a szociálpolitika terén való együttműködése, azonképpen feltétlenül életet nyer az ennek az együttműködésnek a Népszövetség be nem vált és a valóban komoly problémákkal szemben erőitlen organizációnak helyébe jövő s a krisztusi erkölcstan tanításait az államok közöiti viszonylatban is érvényesíteni kívánó és tudó szervezet. Ennek munkáját az a gondolat fogja áthatni, melyet egyik dán népfőiskola vezetője úgy fejezett ki e tanulmány írója előtt, hogy minden nemzet egy gyönyörű szín az Isten palettáján, amelyek mindegyikének meg van a maga különleges rendeltetése s ha abból csak egyetlen egy is eltűnnék, az egész emberiség lenne általa szegényebb. A legújabb szociálpolitika helyes célkitűzésének igazi és általános megvalósításáig, amikor az államok a növelendő erők közül a belső (erkölcsi) erőket tekintik fontosabbaknak, tehát még hosszú és küzdelmes utat kell megjárni. Az odáig való eljutásnak feltételeként még nagyon sok fogalomnak kell átértékelődnie és ez az átértékelődés bizonyosan bekövetkezik, mert a túlzások révén fenyegető, illetve a már meg is valósult események ezt feltétlenül kikényszerítik majd. 123