Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)
1943 / 1. szám
A Spruchkollegium 1910-ben Poroszország területén állíttatott fel az országos evangélikus egyház keretén belül, a tévtanok kiküszöbölésére és leküzdésére15). Szervezetet és ügyrendet 1911. máj. 31-én kapott16). Hogy e két intézmény: a lelkészi becsületszék és a Spruchkollegium rokon vonásaira rámutassunk, szükséges, hogy előbb közelebbről vizsgáljuk és ismertessük a Spruchkollegium mibenlétét és működését. A Spruchkollegium, mely az óporosz országos evangélikus egyházban 1910-ben létesült, mint intézmény, arra volt hivatva, hogy a íelburjánzó tévtanokkal szemben a harcot felvegye. A katholikus egyház szemében a tévtanokkal, az eretnekséggel való harc nem probléma, mert a hitet megőrizni, — melyet az egyház isteni alapító jellegénél fogva tekintélyével előír, — minden egyháztagnak jogi kötelessége, de különösen kötelessége az a lelkésznek. Ezen szabálytól eltérni, kath. felfogás szerint, nem lehet, mert ez a tekintély megtámadását jelentené és mivel a jogi kötelességmulasztás jogi vétség, a Co•dex iuris Canonici az eretnekséget a régi hagyományok szellemében tárgyalja17). Az evangélikus egyház jogi kény szerparanccsal e kérdést el nem intézheti. Nem jogi tételek alkalmazásáról van itt szó, melyek a földi •élet viszonyait rendezik és melyeknek a külső engedelmesség eleget tesz. Fegyelmi jogról sincsen szó, hanem olyan kérdésről, mely a lelkész belső lelkiéletében az evangéliumban összpontosul és épen emiatt kell az egész problémát a fegyelmi jog területéről kiküszöbölni. Az óporosz 1910-iki egyházi törvény eleget tesz ennek a követelménynek a törvény 1. §-ában, midőn megállapítja, hogy lelkész ellen tévlanok miatt fegyelmi eljárás nem indítható. Az evang. felfogás, mely a hit kérdéseiben mindenkinek szabad és önálló kutatást biztosít, vonakodik attól, hogy egy lelkész, aki talán kemény belső harcok árán más hitbeli meggyőződésre jutott, — mely meggyőződése az egyháznak a hitvallásokban kikristályosodott alaptételeitől eltérést mutat, — ép úgy elítéltessék, mint egy engedetlen és hanyag tisztviselő. A lelkész üitbeli meggyőződését, melyet nyíltan hirdet, a hittételek megengedett alapos vizsgálata és tanulmányozása alapján szerezte és így eljárását nem lehet bűncselekménynek minősíteni18). Az evang. feli5) Kirehengesetz betreffend das Verfahren bei Beantstandung der Lehre von Oeistlichen. Vom 16, Marz 1910. (Eorchengesetz-Verordnungsblatt 7.) A törvény szövegét lásd a „Preussisches Pfarrerarchiv" c. folyóirat (Berlin) 1910. évf. 134—141. 1. 56) Geschaftsordnung des Spruchkollegiums für kirehliehe Lehrangelegenheiten, bestíitigt durch Alig, Eri. v. 31. Mai 1911. (K. G. V. Bl. S. 20.) 17) V. ö. I)r. Günther Holstein: Die Grundlagen des evangelischen Earchenreehta. Tiibingen, 1928. 280. és köv. lap. (Lásd még G. J. 0. Can. 765. 2. és Can. 2257. :2258. 1. §.) 18) V. ö. Dr Wilhelm Kahl: Das neue preussische „Irrlehrgesetz" c. értékes tanidmányával. Leipzig, Deutseh-Evangelische Monatsblatter für den gesamten deutschen JProtestantismus 1910. I. évf. 24—25. 1. és Dr. Paul Schoen: Das evangelische Kirchenírecfot in Preussen. Berlin, 1910. II. k. 675. 1. 9