Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)
1943 / 1. szám
működésével szemben fennáll, egyenesen veszélyeztetheti az egyházi élet egész autonómiáját. Egyházpolitikai szempontból sem kívánatos a becsületszéki bíráskodás, mert sokszor szélsőséges világnézeti, eselleg nemzetiségi törekvések is érvényesülnének a hozott megállapításokban. A lelkészi becsületszék, a zsinaton elhangzott felszólalások szerint, nem akar bíróság lenni, jurisdikciós jogokat nem gyakorol, de tényeket állapít meg és nem hoz ítéletet, hanem csak intést, tanácsot ad annak a lelkésznek, „aki saját egyéni életével, lelke melegével az evangéliumot hívei lelkéhez közelvinni nem tudja". A becsületszék a lelkészi hivatás betöltésére nem alkalmas lelkészt legfeljebb kizárhatja a Mele kötelékéből és a fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezheti, de maga tulajdonképen nem hozhat elmarasztaló ítéletet és a becsületügyi eljárás felmentéssel sem végződhetik, hanem épen úgy, mint a németországi Spruchkollegium, — csak tényálladék megállapítására — Feststellungsverfa.hren — szorítkozhatik. Az egész eljárás, melyet a becsületszék lefolytat, a Spruchkollegiumhoz hasonlóan nem perrendszerü eljárás. Hasonló továbbá a Spruchkollegiumhoz annyiban is, hogy szintén csak lelki és nem jogi eszközöket használhat tanácsadáskor. A lelkészi becsületszék nemcsak jogelméleti alapon, hanem a gyakorlati jog alkalmazása szempontjából is komoly aggályokat támaszthat. Elsősorban is, a zsinaton még a becsületszék lelkes védői sem voltak tisztában azzal, hogy a lelkészi becsületszék a magyarhoni egyetemes evangélikus egyház keretén belül országos, vagy egyházkerületi hatáskörrel fog-e rendelkezni? Mivel a Mele szervezi a becsületszéket, feltehető, hogy az országos szervezetet kap és Benczúr Vilmos dr. is említett cikkében úgy látszik, hogy 10—12 tagból álló országos lelkészi becsületszéket tételezett fel; Kapi Béla püspök ezzel szemben csak mint kerületi, tehát territoriális jellegű intézményt tartotta azt megszervezhetőnek, mivel hatásköre erősen érinti az esperes és püspök territoriális hatáskörét. Országos jellege mellett szólna az a tény, hogy az intézmény jelentősége ily módon tetemesen emelkednék, mivel mint országos központi szerv, nagyobb súllyal, sorsdöntőén hozhatna határozatot az illető lelkésszel szemben fennálló ethikai követelmények tekintetében. Ellene szól azonban az a fontos érv, hogy a becsületszék működése ez esetben merev volna és nem lehetne olyan rugalmas; a helyszínen csak ritkán tarthatna ülést és inkább zsüriszerüen és nem annyira a konkrét adatok ismeretében hozhatna döntést. Ezzel szemben a kerületi, azaz territoriális jellegű lelkészi becsületszék a tényálladék pontosabb felderítését érné el, mozgékonyabb volna és jobban elkerülhetné az esperesi és püspöki territoriális hatáskörrel való összeütközés lehetőségeit. Helyszínre kiszállva, a lelkész és a tanuk személyes kihallgatásával könnyebb és talán az egyházi érdeknek megfelelőbb határozatra jutna végeredményképen. A Mele módosított rendszabályaiban 1938-ban tényleg kerületi szervezetet adott a lelkészi becsüietszéknek. A lelkészi becsületszék haíásköri illetékességének pontos, sőt 7