Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 7. szám - A magyarországi német evangélikus egyházközségek egyházjogi különállására irányuló törekvések

és tanítók elzárkóztak ez elől, aminek következtében az a gondolat erősödött meg a német gyülekezetek köztudatában, hogy a pap és a tanító a népi törekvéseknek és saját népüknek is ellensége. A németségnek a tömörülését szolgálja már az 1940. évi augusztus 30:án Bécsben kötött „Magyar-Német kisebbségi egyezmény" is, mely a németséget eggyé forrasztotta, biztosítva a magyarországi német népcsoport tagjainak német népiségük teljes jogát. Az Ő felfogásuk szerint, ugyanis a német népcsoporthoz tartozás tényéböl s a nemzeti szocialista világnézet vallásából, senkire semmiféle hátrány nem származhat és éppen ezért mindenkinek jogában áll magát a németséghez tartozónak vallani, és az ő népi hovatartozandósága felett önmagán kívül a „Volksbund Def Deutschen In Ungarn" vezetősége dönt. Ez • a memorandum vizsgálat tárgyává teszi azt a kérdést is, hogy „nyujt-e jelenlegi jogi felépítésünk alkalmas keretet német hívei egyházi szükségletének kielégítésére3). Ebből a kérdésből tisztán ki lehet venni a vádat is. Ha a magyarhoni evangélikus egyetemes egyház belső életét, belső szervezetét nézzük, világosan láthatjuk, hogy mennyire alaptalan ez a vád, mert a magyarországi evangélikus egyetemes egyház éppen olyan mértékben nyújtja, éppen olyan mértékben biztosítja a német ajkú híveinek az evangélium tiszta hirdetését és a szentségeknek rendelés szerint való kiszolgáltatását, mint maga a német egyházi szervezet. Hangsúlyozza a Memorandum az egyház fontosságát, de különösen azt, hogy nem elég az igét német nyelven hirdetni, terjeszteni, hanem Krisztust is az új korszellem világába kell beleállítani4), hogy ezáltal a ma embere az örökkévaló kincset lássa az egyházban, eltűnő korszellem sallangjaitól mentesen, amelyeket az egyház olykor magán visel. Az egyházat pusztán átszervezéssel, amint mondják is, megmenteni nem lehet, de ha a még szükséges reformokat is elmulasztják, akkor az nem más, mint az ige, az evangélium hirdetésének megakadályozása5). Mivel igazi tökéletes munka előkészítés és szervezési feltételek nélkül nem veheti kezdetét, ezért rátér a részletes javaslatokra s azokat ismerteti: így a lelkész-kérdést, szervezeti, iskolai, anyagi kérdéseket, majd rátér az egyházi alkotmányjogi módosításokra. A Memorandum továbbra is békés együttmunkálkodást kíván a magyar és a német egyházak között a fennálló kérdések evangéliumi békés megoldása után, mivel a felvetett kérdések megoldása annyira sürgős, hogy a német evangélikus gyülekezetek léte, vagy nemléte függ azok gyors és sürgős megoldásától. Ha a Memorandum írói által felvetett kérdés lényegét nézzük, az röviden a következő: a magyarországi evangélikus német gyülekezetek az elveszés veszedelmében vannak s ennek egyetlen oka az, hogy a magyarhoni evangélikus gyülekezetekkel közös szervezetben kell élniök. A Memorandum írói szerint ezt, mint a magyarországi evangélikus egyház „vérző sebét " orvosolni kell. Mert ha ténylegesen megtörténik a szakadás, abban az esetben megszűnik az a veszély, mely a magyarhoni német gyü3) Spiegel Schmidt Frigyes: Területi és népi tényezők az egyházi szervezetben. Győr, 1942. évi külön lenyomat a „Lelkipásztor" XVHI. évfolyama 5. számából. 7. 1. 4) Memorandum, 7. 1. 5) Memorandum, 9. 1. 112