Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 7. szám - Kamat a római jogban (Folytatás.)

I d) ha a hátralékos kamatok a tőke összegét elérték, sőt Justinianus idejében akkor is, ha ez az eset a már kifizetett kamatoknál fordul elő. * A kamat intézménye általában valamennyi ókori nép jogában ismeretes volt. Ez az intézmény a gazdasági észszerüségnek köszönhette létét, amennyiben nem lett volna következetes, hogy amikor a földbirtok, állatállomány stb. gyümölcsei mintegy a befektetett munka jutalmaként megillették a tulajdonost, ugyanakkor a kölcsönbe kiadott, vagy más módon befektetett és forgatott pénzösszeg: a tőke semmiféle hasznot ne hozzon tulajdonosának, aki annak befektetésével és forgatásával esetleg az egész tőke erejéig terjedő kockázatot vállal. Természetes ennélfogva, hogy az anyagias római felfogás azt az elvet vallotta, hogy a tőke használatáért ellentérték jár. A XI. táblás törvényt megelőző korban az államhatalom nem szab a kamatszedésnek korlátokat, a XII. táblás törvény, valamint az ezt követő kamattörvények, az ú. n. leges fenebres azonban, majd a justiniánusi törvényhozás a kamatszedésre vonatkozóan szigorú rendelkezéseket léptet életbe, s ezt a jogintézményt minden irányban szabályozza. Az idevonatkozó jogszabályok mind szociális célúak, amennyiben az adósok helyzetén kívánnak könnyíteni, azonkívül nagy belpolitikai jelentőségük is van, hiszen Róma egyik legégetőbb szociális kérdését, a gazdaságilag kizsákmányolt néprétegeknek a gazdaságilag erős hitelezőktől való anyagi és így politikai függetlenítését kívánják megoldani, több-kevesebb sikerrel. A kereszténység elterjedésével általánossá lesz a keresztény vallásnak az az elve, hogy „nummus non parit nummum". Ez az elv azonban éles ellentétben áll a merkantilista római felfogással, s ezért nem is tud a gyakorlatban megvalósulni, hiába tiltják el a zsinatok a kamatszedést. A középkori közép, és nyugateurópai államok jogrendszerei a kánonjog hatása alatt állanak, s így természetes, hogy a kamatszedést tiltják, vagy azt igen szűk korlátok közé szorítva engedélyezik; így pl. hazánkban a középkorban csupán a zsidók szedhettek kamatot kölcsöntőkéik után. A római jognak az európai államokban végbement recepciója, valamint a gazdasági élet mind rohamosabb fejlődése azonban újból általánossá tette ezt a modern jogrendszerekben is a római jogi alapelveken felépülő jogintézményt. Pólay Elemér dr. (Vége.) 110