Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 5. szám - Az orvosi felelősségről és műhibákról

pontból — bizonyos fertőző és örökletes betegségek esetén a sterilizációt. A probléma megoldásánál igen sok függ a tradícióktól, a népléleknek ilyen radikális újításokra való hajlamosságától, a gyakorlati megvalósításnál pedig az orvos lelkiismeretességétől is: Fontos szerep jut igen sok esetben az orvosnak bizonyos családi viszálykodások elsimítása körül is. Ugyanis az orvos, ha a legapróbb titkokba is be van avatva, könnyen elősegítheti tanácsával számtalan családi egyenetlenség elsimítását. De az orvosi felelősség területén mégis a bonyolult problémák; jelentős része az ú. n. orvosi műhibák elbírálásával kapcsolatosan merülnek fel. 6. A műhibákra vonatkozó kérdéskomplexumnak az alapját a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. tc.--ben találjuk meg. E iszerint az orvos a gógymód tekintetében nem korlátoztatik, azonban az általa elkövetett műhibákért felelős. Ez a felelősség kiterjed a műhibáknak úgy büntetőjogi, mint magánjogi vonatkozásaira. A BTK. 290, 291, 310. és 311. §-aiban találunk ugyan ezzel összefüggésbe hozható intézkedéseket, mégis büntetőjogilag tételesen szabályozva e kérdés, nincsen. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint (lásd a M. kir. Kúria P. IV. 2059/1930., P. II. 2796/1930, P. HL 4300/1931. stb. sz. ítéleteit) műhiba akkor forog fenn, ha az orvos valamely gyógymódot, vagy eljárást úgy alkalmaz, hogy az orvosi tudomány mindenkori állásához képest annak káros hatása már az átlagos ismeretek mellett is előrelátható, vagy pedig a káros, hatások elhárítására szolgáló és általában ismert óvórendszabályokat gondatlanságból, vagy tudatlanságból mellőzi, vagy a pontos diagnózishoz szükséges segédeszközök alkalmazását A'étkesen elmulasztotta (lásd erre vonatkozóan a M. kir. Kúria P. VI. 1610/1933. -z. ítéletét). Orvosi műhiba tehát akikor forog fenn, ha az orvos jogellenes magaltartása — akár tevés, vagy mulasztás is az — és a beállott életveszélyes vagy egészségre hátrányos következmény között az okozati összefüggés meg van. Jogellenes azért a magatartás, mert az egyén immateriális java az egészsége vagy élete ellen vétkezik azáltal, hogy az általános tanoktól elütő kezelési vagy műtéti módszert alkalmaz. Ezek nélkül nincs bűncselekmény. Az orvosi műhibák legtöbbször tévedésből vagy vétkes gondatlanságból erednek. A tévedés leggyakrabban hamis képzeteknek vagy észleléseknek az eredménye. Ha tehát a kórismeret helytelen, természetszerűleg a diagnózis is hibás, amely helytelen gyógymód alkalmazását eredményezi. A vétkes gondatlanság pedig úgy áll elő, hogy az orvos mellőzi a kötelességszerű óvatosságot és a pontos körültekintést. Ha kellő megfontolással járna el, előre láthatná a romboló hatásokat. „Minden magatartás, legyen annak akár a hivatásszerű túlbuzgóság, vagy merész elhatározás a forrása, akár pedig legyen az a vétkes lassúságnak vagy a szakiismeretek hiányának a folyománya, éppen azért, mert az egyéni lét alapkincseinek a megsemmisülését vonhatja maga után, mint az emberi javakra veszélyes és a jogrendet rázkódtató jelenség, büntetőjogi elbírálás alá vonandó," — írja Kádár Zoltán dolgozatában.. A belgyógyászati beavatkozások, de különösen a sebészeti műtétek valósággal ontják magukból a veszélyesebbnél veszélyesebb műhibákat. Lássunk néhány példát ezekre. Gyomorhurutban szenvedő négyhónapos csecsemőnek túlniagy menvnyiségben rendel ópiumot az orvos. A bonclelet adatai, valamint a bírósági vegyész véleménye szerint az élet gondatlan kioltása forog fenn. A törvényszéki orvos és az Igazságügyi Orvosi Tanács véleménye szerint a halál beállásához a bélhurut rángógörcsei is elégségesek voltak. Erre a törvényszék a mérgezést nem látja beigazoltnak, felmentést mond ki. Súlyos lövési sérülést szenvedő egyén a kezelő orvosok hanyagsága folytán meghal. A lövéssel a felkarba jutott ruhafoszlányok halálos merevgörcsöt (teta_ nust) okoznak. Bár az Igazságügyi Orvosi Tanács is lehetségenek tartja, hogy mű69