Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 10. szám - Boleratzky Lóránd: Az evangélikus püspöki intézmény egyházjogi és egyházkormányzati szerepe és jelentősége különös tekintettel a magyarhoni viszonyokra. Miskolc 1941. 146 l.

egész jogi struktúrája a németországi evaug. egyház keretén belül szervezett Generalsuperintendent és Bischof-fék> intézmény felépítésétől. A püspök jogkörét két fejezetben kimerítően, okadatolva és alapos analitiko-szintetikus módszerrel tárgyalja a szerző. Egyes alfejezetek, mint pl. „A püspök felügyeleti hatásköre", vagy „A püspök fegyelmi impériuma", vagy ,.A püspök, mint a közigazgatás vezetője", vagy pedig „A püspök iskolai főhatósága és egyéb jogosítványai" egyenesen becsületére válnak a szerzőnek. A püspöki intézménnyel kapcsolatos összes nyitott kérdéseket egyenként alapos vizsgálat tárgyává tette a szerző, hogy azután az analitikus úton összegyűjtött adatokból szintetikusan vonja le az eredményeket. Bőséges adatok felsorakoztatásával elsőnek világítja meg a püspöki földbirtok genetikus és mai jogállását. Plasztikus képet ad a püspökhelyettea egyházjogi tekintetben sokat vitatott kérdéséről. Szép fejezetet olvashatunk a hivatalára nézve legidősebb püspök különös jogairól, úgyszintéz sok tárgyismerettel bírálja a szerző a tábori és egyetemes püspökség nagyhorderejű kérdéseit. Mindkét kérdésben elfoglalt álláspontját helytálló egyházjogi érvekkel támasztja alá a szerző,, ki logikusan és okosan bírálja az egyetemes püspökség intézményét és az u. n. „alpüspöki tisztség" felállítására vonatkozó, időnként újból és újból felbukkanó törekvéseket. A püspöki intézmény közjogi arcát is vonzó és találó képekben mutatja be a munka szerzője. A successio apostolica újabban sok port felvert kérdését is helyesszemszögből tárgyalja. A munka második része után, — mely minden tekintetben sikerült,, sőt egyházjogi irodalmunkban egyenesen hézagpótlónak mondható, még egy igen érdekes függelékben közli a szerző az „erdélyi püspök"4 cím miatt támadt vitára vonatkozó iratváltást az akkori vallás- és kultuszminiszter és az egyetemes egyház közt. Csak helyeselni tudjuk, hogy a függelékben még az evang. püspökök különböző esküsizövegét és a püspököknek egyházkerületenkénti névsorát is olvashatjuk. A munkára vonatkozó észrevételeink csak másodrendű jellegűek és nem csökkentik a munka nagy értékét és hézagpótló voltát, ezért itt azokra részleteiben nem terjeszkedünk ki. Végeredményben megállapíthatjuk^ hogy a munka tudományos módszerrel, apparátus criticus-isal készült, a tételt teljesen kimeríti és sok tekintetben egyenesen alapvető és hézagpótló mű, mely egyházjogi irodalmunknak értékes alkotása. Bruckner Győző dr. 160