Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 8. szám - A querela inofficiosi testamenti történeti kialakulásáról

tette a querelaval megtámadott végrendeletet a maga egészében, még ak­kor is, ha a querela inifficiosi testamenti-t indító, nem az egyedüli intes­tat örököse volt az örökhagyónak. Miután a querelanak tulajdonképpeni célja az volt, hogy az intes­tat örököst, veszélyeztetett örökösi minőségében megvédelmezze, hamar rájött a centumvirális bíróság arra, hogy a keresetet indító felperesnek csak abban az esetben állott érdekében a végrendelet teljes és maradék­talan megsemmisítése, ha ő az egyedüli intestat örökös, ha ellenben több íntestat örökös van, úgy a megtámadónak az az érdeke, hogy a végren­delet részben megálljon, érvényben fenntartassák. Az inofficiosus végrendeletek részleges fenntartásának az érdekében érvelő jogászok — igen helyesen — azt emelték ki, hogy különbség van a kétféle ok között, amely egyrészt a tékozló végrendeletének a meg­támadását lehetővé tette és másrészt azon ok között, amelyik az inoffi­ciositás miatti keresetet adja. A tékozló örökhagyó végrendeletét a ,,fic­tio insaniae" segítségével döntötték meg, a szeretetlen végrendeletet pe­dig azon az alapon lehetett megtámadni, hogy annak alkotója oly szín­ben tűnik fel, mint aki elmebeteg s egy ilyen „quasi" elmebeteg vég­rendeletét éppen ezen az alapon kellett megtámadni19). Erre enged következtetni a digestákban gyakran előforduló color insaniae ki­fejezés is. A forrásokban gyakran előforduló color insaniae fogalmát tehát így kell helyesen értelmezni, bár e tekintetben a vélemények nem megegye­zők20). Bekkor21) felfogása szerint a color insaniae tette lehetővé a vég­rendelet részleges érvényben tartását. Bekker abból a régi római jogi alapelvből indul ki, hogy igyekezni kell a végrendeletet érvényben tar tani és éppen in favorem testamenti jártak el akkor, amikor a testatort nem nyilvánították valóban elmebajosnak, mert ez a testamentum meg­dőltét vonta volna maga után. A felperes megtámadja a querela inoffi­19) V. ö. Dig. V. 2. 2. egy Marcianustól származó fragmentum követ­kező szavait: Hoc colore inofficioso testamento agitur, quasi non sanae mentis fuemnt, ut testamentum ordinarent. et hoc dicitur non quasi vere furiosus vei demens testatus sit, sed recte quidem fecit testamentum, sed non ex officio pietatis: nam si vere furiosus esset vei demens, nullum est testamentum." L. Unzner o. cit. 10. lapot: Paulus weist 1. 19. Dig. jeden Versueh, aus der dementia etwas zu folgern, zurück, so kurz und bündig, dass man einerseits sieht, er fürchte einen Einwand aus der dementia, andererseits merkt, er selbst glaubt genug gethan zu habén, an die Un­gereimtheit einer solchen Ansicht nur zu erinnern. Freilich in 1. 10 (recte 19) D. ht. operirt Paulus mit der Dementia aber dort ist das Tes­tament bereits rescindirt. Im ganzem Kódex findet sich nirgends ein Hinweis auf die Insania." Lásd a Dig. V. 2. 5.: ,,res illo colore defendi­tur apud iudicem, ut videatur ille quasi non sanae mentis fuisse, cum tes­tamentum inique ordinaret. 20) A color insaniae jelentésével foglalkozó írók közül lásd Fr. Schrő­<ler: Noterbrecht I. Abt. 389. 1. G. Hartmann: Die querela inofficiosi tes­tamenti nach klassischem Rechte 6. és köv. lapokat. W. Francke: Com­mentar über den Pandektentitel de hereditatis petitioné. 255. lap. Unz­ner: op. cit. .10. lap. Unzner Dernburghoz hasonló állást foglalt. 21) Bekker: Aktionén des rőmischen Privatrechts I. S. 280. lap. 17. Jegyzet. 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom