Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az új német alkotmány egyes alapelveiről

hatalmi körének korlátja is, amennyiben a vezér kötve van a néphez és attól el nem szakadhat. A vezérsóg (Führertum) fogalma azonban tartalmilag is megvilágításra szorul. Szerintünk ugyanis lényegében más értendő „vezetés" alatt, mint a demokrácia „kormány-hatalmának" megjelölése alá vont fogalom. A vezetés és a kormányzás között nemcsak szóhasználati különbség rejlik. A ve zetés nemcsak a kormányzás katonás jellegét hangsúlyozza ki, hanem utal a hatalom teljes voltára és megosztatlan jellegére is. A kormányzás fogalmi képe ugyanis az államhatalmak megosztásának ténye mellett alakult ki és a benne rejlő hatalom is a fenti elvből származó korlát alatt is áll. A vezérsóg hatalmi körét ezzel szemben a teljes és osztatlan állami hatalom képezi. A nemzetvezér törvényhozó, a közigazgatási kormányhatalom vezetője, az igazságszolgáltatás ura és a véderő legfelsőbb parancsnoka is. Nincs olyan állami hatalma a közösségi életnek, amelyet ne a vezér gyakorolna. A vezéri hatalom tehát teljes és önálló hatalmának e két jellegzetessége az új német alkotmánynak alapelveit is jelenti3'). A német állam minden szerve a vezéri elvnek megfelelően alakult át. Az alárendelt vezetők és a nemzetvezér jogállását illetően, a hatalmi körök természetes divergálása mellett, a különbség inkább csak abban ismerhető fel, hogy a nemzetvezér felelősséggel csak a népnek tartozik s ez a felelősség inkább csak elméleti jelentőségű, addig az alárendelt vezetők felelőssége meghatározott és szabályozott. A felelősség pedig, bár általában csak a felettes hatóságok és szervek irányában jelentkezik, egyes, különösen gazdasági szervezetek felépítésében, mint az alárendeltek felelősségrevonásának a joga képen is jelentkezik36). A vezéri elv következetes érvényesítése és az új| német alkotmány népi jellege elvezet azonban a német alkotmány egyik legtöbbet vitatott alapelvéhez, a mozgalomnak, az uralkodó politikai pártnak az állami életben elfoglalt helyének kérdéséhez. Mert kétségtelen, az ú. n. „egypártrendszer" a német alkotmánynak egyik igen jellemző tényezője és a vezéri elv alkalmazásának következménye is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az uralkodó mozgalom legfontosabb hivatása éppen abban ismerhető fel, hogy annak kell megteremtenie a nép és a vezetés között a kapcsolatot, miután a liberális állam parlamentje és politikai pártjai, épen a vezéri elv folytán, eltűntek a politikai életből. Elsősorban is azonban meg kell állapítanunk, hogy helytelen a nemzetiszocializmus uralkodó pártját és a párt-rendszer e sajátos formáját „egypártrendszernek" vagy állampártrendszernek is nevezni. A pártkifejezés ugyanis nem alkalmazható a nemzetiszocialista német munkáspártra, anna.k jelen formájában, s a „párt" megjelölése csak fejlődése korábbi szakában volt indokolt s ma már csak korábbi fejlődési fokának emléke. Eredeti értelemben ugyanis csak akkor beszélhetünk pártról, ha az valamely részt akar megjelölni, sőt állami és egyben szorosabb értelemben csak akkor, ha az állampolgárok egy csoportja az állampolgárok (Folytatjuk.) Török Béla dr. 35) V. ö. Csekey: id. mü. 15 1. 36) Pietsch Albert: Die Organisation der gewerblicher Wirtschaft, Berlin 1938 S. 20—24.