Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az új német alkotmány egyes alapelveiről

Rámutat továbbá az Íratlan alkotmány nagy előnyére a formális alkotmányokkal szemben és ezt az előnyt abban látja, hogy a politikai alaprend nem merevedik meg, hanem állandóan élő mozgásban marad. Az új államrendet ezért szerinte nem halott formák, de élő intézmények jellemzik. A német alkotmány tehát fogalmilag többet jelent, mint a valamennyi irott jogszabály, szervezet és intézmény összessége. S ezt az íratlan alkotmányt sohasem tudjuk csak az irott normákból megismerni,. Az irott alkotmány szerinte különben sem lehet sohasem teljesen hézagnélküli. Az íratlan alkotmány ezzel szemben hézagmentes. Mert a formális törvények mögött él az alaprend, mint egységes és oszthatatlan rendszer. S mindenütt, ahol az írott jogszabályok hézagosnak, hiányosnak, elégtelennek és alkalmatlannak bizonyulnak, előtérbe lép az íratlan alkotmány25). Az új német alkotmányjogi irodalom e vázlatos áttekintése azonban bi-r zonyílja szerintünk az új német alkotmány hajlékony jellegét. S jól ismeri fel az új német alkotmányjogászat, hogy a XIX. század konstitucionális láza, amely a magyar és angol alkotmányfejlődésben már már csak állaim jogi kuriózumot látott26), nem képviselte a valódi alkotmányos szellemet. Az új német alkotmány egyik legfontosabb alapelve tehát, annak íratlan jellege és hajlékony volta. Jellegzetes vonása az új német alkotmánynak közjogi jellege is. A közjogi jelleg is azonban éles "ellentétet tüntet fel az eddigi német alkotmányfejlődéssel. A német alkotmányjogi szemlélet ugyanis a nemzetiszocializmus halalomrajutásáig magánjogias szemléletű volt és fejlődését szinte állandóan bizonyos magánjogias vonások színezték. így az ösgermán jognak a vezér (Führer) és kíséretének (Gefolgschaft) viszonyán át, a hűbériségen és a rendiségen keresztül követhető a német jog magánjogiassága s ez a szellem a weimári alkotmányban talán már csak kiteljesedett. S ezzel a magánjogias szellemmel magyarázható bizonyos fokig a német nemzet hétévszázados küzdelme is, amelyet egységéért folytatott, hiszen egyesülésének egyik akadálya magánjogias alkotmányjogi felfogásából származó partikularizmusa is volt. Különösen jelentkezett a német alkotmány magánjogiassága közjogvédelmónek magánjjogias szerkezetében. A weimári alkotmány alapjogainak a rendszere pedig ennek a tételnek bizonyítéka is. Az új német alkotmány ezzel szemben kifejezetten közjogi jellegű. Kiindulópontja is sohasem az egyén s az egyén és a 'köz viszonyának meghatározásánál is csak a közösségi szempontokat veszi iránytadónak. Megnyilatkozik ez a közösségi szemlélet az egyén, mint individuum és az egyén, mint az államhatalom részese jogviszonyában egyaránt. Az új német alkotmány is védelemben részesíti az egyént, mint a közösség tagját. Az egyén érdekvédelme azonban sohasem mint államcél jelentkezik, hanem az államcél elérésének egyik eszközét tünteti fel. Ennek megfelelően persze az egyén joghelyzetének tartalmi köre is módosul * weimári alkotmányjogi képpel szemben. 25) Huber Ernát Rudolf: Verfassungsrecht des Groeadeutschen Reáehs, Hambmrg 2039 S. 54. ae) Huber E. R.: Aufbau und Auafoau der deutschen Reicheverfaesung. Vgl. D«u» Reieh Wocneoblatt Jg. I. Nr. 13 Október 1940 S. 4. 77