Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az új német alkotmány egyes alapelveiről

szemléletre való vezetése korántsem olyan egyszerű probléma és sok jel mutat arra is, hogy a német alkotmányjogi élet ilyen irányban való kiépítése csak racionális felismerés és igyekezet, amely nem gyökerezik! a német nemzet jogi gondolkodásmódjában. Felismerhető ez a ténylegesség annál a problémánál is, hogy minő álláspontot foglal el a német alkotmányjogászat az alkotmánylevél esetleges kibocsájtásának kérdésében. S megállapítható, hogy ebben a kérdésben nem egységes az új német alkotmányjogi irodalom. Abban ugyan az új német alkotmányjogi irodalom szinte valamennyi képviselője megegyezik, hogy ma még egyelőre nem aktuális az alkotmánylevél kibocsájtása. Hiszen azt vallják, hogy a nemzetiszocialista alkotmánynak organikusan kell kialakulnia. Ez a nézet azonban csak időszerű állásfoglalás és a problémát általában nem dönti el. Az új német irodalom ugyanis inkább csak alárendelt jelentőségű kérdést lát az alkotmánylevél kibocsájtásának kérdésében. így Koellreutter szerint csak jogtechnikai kérdés az, hogy kibocsájthatnak-e egy alkotmánytörvényt és azt az alkotmány jelzővel lássák-e el vagy sem?17) Frank volt igazságúgyminiszter szerint is az új német alkotmányjog eddig megalkotott törvénye^ sejtetni engedik már az eljövendő alkotmányépület szerkezetét18). Egészen világosan szemlélhető tehát, hogy a német alkotmányjogi irodalom nem lát az alkotmánylevél kibocsájtásának tényében, e tény és a hatékony alkotmányszemléletre való törekvés között semmi ellentétet. így értékeli Csekey is a német irodalomnak fenti álláspontját1''). Szerintünk azonban bármennyire is hangsúlyozza Koellreutter, hogy a nemzetiszocialista felfogás szerint az alkotmány értelme a népi elem politikai és állam jogi alakítása a néphez kötött vezetés útján, tehát hiába hangsúlyozza az alkotmány fogalom hajlékony voltát, mégis, ha az alkotmányfejlődés az alkotmánylevél kibocsájtásával határozott keretet kap, az alkotmány megmerevedésének a veszélye is közel fekvő lesz. Mert bár igaz, hogy az alkotmánylevél fogalma önmagában nem tesz ilyen következtetést szükségessé, mégis különös tekintettel a német alkotmányfejlődés eddigi jellegére, ez a veszély közeli. Maga Hitler több beszédében mutatott rá arra, hogy a birodalom állami és alkotmányjogi életének a reformja csak az élő fejlődésből alakulhat ki. Célja olyan alkotmány, amely a nép akaratát és a valódi vezetés tekintélyét köti össze. Azonban lehetségesnek tartja azt is, hogy a kor átalakulásának az összességét egyikor majd a német nemzet elé bocsájtja népszavazásra20). Az eredeti német szöveg szerint az „Urabstimmung" kifejezést használta Hitler. Ebből a kifejezésmódból azonban valahogyan a francia forradalom alkotmányozó gyűlésének elképzelésére kell gondolnunk s ez a körülmény is csak jellemzi azt a bizonytalanságot, amely még ezen a téren a német alkotmányjogban érezhető. A hajlékony alkotmányszemélet azonban mindemellett előnyomulóban van az új német irodalomban és ezt a tényt igazolja az is, hogy pl. Koellreutter 17) Koelreutter Ottó: Quellén, des nationalsozialistischen Staatsrecht. S. 4 8. is) Frank Hans: Neues deutschee Recht. München 1936 S. 9. ie) Osekey István: A német vezéri állam, Szeged 1936 15 1. 20) Siebarth Wemer: Hitlera Wollen, München 1938 S.18—19. 75