Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az új német alkotmány egyes alapelveiről

kehet egy hajlékony alkotmány keretei között, mint az egy merev alkotmánrlendsizerben is lehetséges. E következtetéseit különben Koellreutter valószínűleg abból a történeti tényből szűri le, hogy a XIX. század liberalizmusa és a konstitucionális merev alkotmányrendszerek kora ténylegesen összeesett. Mi azonban ezit a tényt csupán történeti esetlegességnelk tartjuk, amelyen már a XIX. századbeli Anglia és nem különben Magyarország alkotmánytörténete is jelentős rést vágott8). E félreértéstől függetlenül is azonban tény, hogy az új német alkotmányjogi irodalom komoly erőfeszítéseket tesz egy új alkotmányfogalom kiépítésére. így Diller szerint az állam alkotmánya mindig az illető netmzet államjogi kifejezési formája is. Vagyis az alkotmány nem absztrakt jogi forma, az extrém positivizmus egy „csak racionális" képződménye, hanem a nemzettest terméke és szerve, amelynek, ha céljait meg is akarja valósítani, meg kell, hogy feleljen népe lényegének. És sohasem szabad az alkotmánynaJk megmerevednie, hanem számolnia kell a mindenkori szellemi és történeti helyzeittel. Az alkotmányok általános súlyproblémáját is abban látja, hogy miképen. találja meg a középutat a stabilizáció és a megváltoztathatóság! között9). Emig szerint is a formai értelemben vett alkotmány „előjoga" megszűnt és az alkotmányfogalom ilyen értelme elvesztette jelentőségét a német jog számára10). Az új szemléleti mód erejét mutatja Walz fogalommeghatározása is. Szerinte a nemzetiszocialista alkotmány biztosítja a német nép valóságát, amint megkezdi politikai menetét a német jövő felé11). Mert kétségtelen ugyan, hogy a fenti meghatározás bizonyos közhelyszerűséget is tartalmaz és magán viseli a német politiíkai irány jellegzetességeit, mégis felismerhető benne az eddigi formalizmustól szabadulni óhajtó rugalmasság. Jelentkezik azonban az új német alkotmány hajlékonysága az új alkotmány forrástanának meghatározásában isi. így Nicolai szerint a nemzetiszocialista gondolkodásmód előretörése nem maradt hatástalan az újj alkotmány forrásainak tana számára sem. Eddig ugyanis a német alkotmányjogászok főleg azt a nézetet vallották, hogy a törvény iaz egyedüli, vagy legalább is a szabályszerű jogforrás. A weimári formalizmus hatása alatt úgy vélték, hogy az államjog is kizárólag az alkotmányjogi törvényekre, mindenekfölött pedig az alkotmánylevélre épül fel * alkotmányjogászatunk is csupán abban állott, hogy az adott szakaszokat a jogászi technika segítségévei megvilágítsák és ismertessék. A weimári államjog ezért szerinte kifejezetten a fogalomkutatójogtudomány jellegét öltötte magára s mind azt, ami a tényleges valóságból felhasználható lett volna, s) Koellreutter Ottó: Quellén des nationalsozialistischen Staatsrecht Vgl. Dia VerifadtungHakadeimie, Berlin Bd. 1 Gr. 2. Beitrag 16 S. 6. s) Diller Albert: Die Legalitát der nationalsozialistischen Eevolution, Erlangea 1935 S. 20. io) Emig Kurt: Der Begriff der Verfassung im heutigen deutschen Becht. Tgi. -Zeitscírift für die gesamte Staatswissenschaft. Bd. 95 Jg. 1935 S. 478—479. M) Walz Gr. A.: Volkstum, Recht und Staat. Breslau, 1937 S. 36. 73