Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 4. szám - A szlovákiai ág. hit. ev. egyetemes egyház zsinata

nak. Ha megegyezésre Jutni nem tudnak, úgy ezt a kérdést eldöntés végett a 9. §-ban szervezett paritásos bizottság elé kell terjeszteni." Az éhként kibocsátott német egyházközségek 1939 június 26—27. napiain Késmárkon tartották meg zsinatukat (Kirchentag), melyen megalkották egyházi alkotmányukat. A kormánynak erre vonatkozó észrevételeit a Késmárkra 1940 november 5—6 napjaira egybehívott Kirchentag tárgyalta le, mely ezeknek alapján sok tekintetben bővítette és módosította az alkotmány eredeti szövegét. A szóbanforgó magyar nemzetiségű evangélikusok helyzete azonban eddig semmilyen irányban nem tisztázódott, mert a fent idézett 2. §. által prevideált tárgyalások a német evangélikus egyetemes egyház (DEKAB) és a szóbanforgó magyar nemzetiségű evangélikusok megbízottai között még nem indultak meg. * * * Harmadik ülésszakát a zsinat 1940 február 19-től március 2-ig Tátralomnicon tartotta meg. Ezen letárgyalta és elfogadta az új Egyházi Alkotmányt, melyet a kormányhoz terjesztett fel megerősítés végett. Az új Egyházi Alkotmány nem tér el az eddigi alkotmány vezérelveitől és sok tekintetben csak átdolgozása és kiegészítése az eddigi alkotmánynak, mégis tartalmaz néhány olyan rendelkezést is, melyek az eddigi állapottal, szemben* újítást jelentenek. Az új alkotmány a bevezető szakaszokban határozottabban és erőteljesebben hangsúlyozza az egyház autonómiáját és részletesebben fejti ki, hogy mily jogai származnak ebből a véráldozatokkal kiküzdött és számos törvénynyel garantált automómiából és hogy milyen védelmet és jogsegélyt igényel az államtól. Nóvum az egyházi alkotmányban az egész második rész, mely 80 §-ban írja körül a pasztorális tevékenységet és az egyháznak, mint a hívők közösségének önművelődését és önvédelmét. Nézetem szerint azonban ez a rész, mely nem jogszabályokat, hanem erkölcsi irányelveket és gyakorlati útmutatásokat tartalmaz, voltaképen nem tartozik az egyházi alkotmány keretébe, mely az egyházi szervezetre vonatkozó jogszabályok gyűjteménye. Az egyház területi szervezete tekintetében az úji alkotmány foganatosítja azokat a változtatásokat, melyek egyfelől aiz állami határok módosítása, másfelől a német egyházközségek kibocsátása folytán szükségesekké váltak. Ez utóbbi oknál fogva megszervezi az új szepességi esperességet a viszszamaradt szepességi szlovák egyházközségekből (Batizfalu, Svábóc, Szepesófalu), valamint az újonnan alakított missziói egyházakból (Késmárk, Korompa, Igló, Felka). Az előbbi okból pedig megszünteti az önálló barsi esperességet, az abauj-zempléni esperesség megmaradt egyházközségeiből Zempléni Esperesség elnevezéssel alkot esperességet, melyhez hozzácsatolja Sárosófalu egyházközségét is a sárosi •esperességből. Körmöcbányát a zólyomi esperességhez csatolja. A püspökök száma tekintetében és az állandó püspöki székhely tekintetében az új alkotmány semmi változást nem jelent, hacsak azt a rendelkezést nem számítjuk ide, hogy a püspöknek nem kell okvetlenül egyházközségi lelkésznek (parochusnak) lennie. A vita során azonban kialakult az a 64