Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Büntető igazságszolgáltatásunk az utolsó években és kríminalpolitikai teendőink

is az arány a két nem kriminalitása közt körülbelül olyan, mint 1 : 3—4-hez, persze a férfi nem terhére, addig ez az arány Romániában a nök javára számottevően javul, mert hiszen ott a nőknek jó nagy része, úgy látszik kriminális csábítások és bűnelkövetési lehetőségek szempontjából jóval kedvezőbb viszonyok közt él. 2. Kitérve a legutolsó években a büntető törvényhozás terén tett intézkedésekre, ezek túlnyomó részben az állami és társadalmi rend hatályosabb és fokozatosabb védelmét célozták. Az egyéb célt szolgáló büntető törvényhozási intézkedések közül kiemelkedik az, amelyre e helyütt kitérni óhajtunk; ez a rehabilitációról szóló 1940 évi 37. törvénycikk. A ma élő kriminálpolitikusaink közül alig volt olyan, aki ne sürgette volna ennek az intézménynek a magyar jogi rendbe való átültetését, tehát most, amikor végre sikerült ezt elérni, örömmel üdvözölhetjük ennek a fontos kriminálpolitikai intézménynek a megvalósítását. De ugyanakkor felvetődik a kérdés, mennyiben fog sikerülni ennek az intézménynek a gyakorlati megvalósítása. Szerintünk ez főként három szemponttól függ és pedig: 1. hogy mennyiben sikerül majd ez az intézményt bürokratizmusmentesen kezelni, 2. hogy vájjon a rehabilitációs eljárásnak feltétlen titkosságát sikerül-e teljesen biztosítani és 3. hogy mennyiben sikerül majd a magyar közvéleményt is az intézmény számára megnyerni. Talán mondanunk sem kell, hogy amennyiben a rehabilitációs eljárás feltétlen titkosságát nem sikerül teljesen biztosítani, úgy alig akad majd olyan egyén, aki a talán évtizedek előtt elkövetett és közben teljesen feledésbe ment bűncselekmény miatt való elítéltetéséből kifolyólag most a rehabilitálását kérni merné. Ha csak a legcsekélyebb mértékben is számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy talán fiatalkori ballépése ismét kikerüljön a nyilvánosság elé, úgy kevesen fogják ezt az intézményt igénybe venni és annak a gyakorlati életbe való átültetése nem fog sikerülni. Tekintettel a magyar társadalomnak elég konzervatív felfogására, az intézménynek gyakorlati megvalósulását csak akkor remélhetjük, ha a nagy közönség, a közvélemény is e téren a megbocsátás gondolatát fogja magáévá tenni és a rehabilitáció eszméjét, azt, hogy ha valaki bűnözött és az ezért kijáró büntetést elszenvedte és utóbb huzamosabb időn keresztül kifogástalan magatartást tanúsított, úgy az illetőt ismét teljesjogú állampolgárnak kell tekinteni, — el fogja fogadni. Ennek a gondolatnak gyakorlati átültetése nem fog máról holnapra sikerülni; ezzel teljesen tisztában kell lennünk; e téren hosszú nevelő, a közfelfogást lassan átformáló munkára és propagandára lesz szükség. 3. A bűnözés elleni küzdelemben jelentős szerephez jutnak a büntető joghatalmat gyakorló fórumok, amelyek megállapítják az államnak büntetési igényét és az alkalmazandó büntetés nagyságát. A kriminalitás leküzdése sokban attól függ, hogy vájjon a büntető bíróságok gyakorlata helyes mederben folyik-e vagy téves gondolatokat tükröztet vissza és a szociális élet jelenségeit tévesen értékeli. 6